Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja

képei, alattuk két ovális festményen az egyiptomi menekülés és Jézus bemutatása a templomban jelenik 45 meg. A Péter-Pál napi búcsú 2001-2003-ban A grábóci templomot Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel. Az őszi időpontban azonban az utak gyakran járhatatlanok voltak, ezért a templom fő ünnepe nem a védőszenthez kötődő templombúcsú lett, hanem Péter-Pál napja, amit zbornak, azaz összejövetelnek neveznek. A jelenlevők többsége magyarul a búcsú kifejezést használta a két esemény közötti formai hasonlóságok miatt. Korábban az ünnep szűk vonzáskörzettel rendelkezett: Grábóc, Szálka, Alsónána, Bátaszék, Medina és Baranya megye szerb lakossága látogatott el ide. Az 1960-as évektől azonban az új közlekedési lehetőségeknek köszönhetően országos jelentőségű eseménnyé vált. Itt találkoznak egymással egyrészt a Magyarországon élő szerbek: medinaiak, mohácsiak, hercegszántóiak, szentendreiek, budakalásziak, lóréviek, százhalombattaiak, battonyaiak, szegediek, szőregiek, deszkiek. Másrészt az I. világháború után az e térségből a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területére költözött szerbek leszármazottai is eljönnek, hogy találkozzanak ismerőseikkel, rokonaikkal. így például a horvátországi Pélmonostorról (Béli Monastir) egy busznyi ember érkezett. A medinai Stokics Elekné így beszélt erről: „...nagyon szétszórtan élünk itt Magyarországon. Nem olyan sok szerb él. Ez egy olyan lehetőség, ahol össze tudnak találkozni nemcsak a rokonok, ismerősök, hanem új barátságok is köttetnek. Horvátországból és Szerbiából azok szoktak jönni, akiknek valamilyen rokona él itt, vagy innen települtek ki, és akkor visszavágynak. Most, amikor a háború kitört, néhány évig nem jöttek, a háború miatt nehéz körülmények között éltek, nem volt lehetőségük arra, hogy jöjjenek. De most úgy látszik, újra fölolvadt ez a helyzet, most már sokan jöttek. " A búcsúra eljöttek olyan szerbek is, akik az 1990-es években menekültek Magyarországra a délszláv háború elől. Számukra ez az alkalom az új közösségbe való beilleszkedésnek egyik alkalmát jelentette. Emellett találkoztam Bács-Kiskun megyéből érkezett bunyevácokkal és a környéken lakó magyarokkal is, akik korábban már hallottak a grábóci eseményről, és érdeklődéssel figyelték a számukra különleges pompájú szertartást, táncot. 4. kép: Cukorka és mézeskalács árus. L. SZABÓ 1988,9-11. 223