Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Lantosné Imre Mária: Ikonográfiai program és szakrális tájformálás (Závod a 18–19. században)

A závodi Szentsír-kápolna nemcsak egyházmegyénkben, hanem a Dél-Dunántúlon is egyedülálló kápolnatípus. * Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy a 18. századi új birtokos réteg, igyekezett minél hamarabb helyreállítani a templomok és az egyházközségek életét. A templomok, kápolnák dedikációjának és berendezésének kialakításában - tekintettel az őslakosság maradékaira, töredékesen fennmaradt hagyományaikra, - egyfajta kötöttséggel kellett számolniuk. A német telepesek vallásgyakorlatukkal többek között Szűz Mária és a szentek tiszteletében számos új kultuszformát hoztak magukkal és honosítottak meg vidékünkön. Ezért figyelembe kellett venni a német hívők vallási igényeit is. A hazai központi vallási program, az ellenreformáció elősegítette a hitélet látványos megújulását, az ereklyetisztelet, a körmenetek, és a többféle fogadott ünnep megtartását. Závodon ennek jegyében egyaránt megfigyelhető a hagyomány megőrzésére és új hagyományok teremtésére való törekvés. A templom Keresztelő Szent János titulusa megőrizte a középkori tradíció emlékét, egyúttal teret engedett az új kultuszformák pl. A Tizennégy Segítő Szent, Nepomuki Szent János, Notburga, Vendel, Valentin és Szent Donát tiszteletének kibontakozásához is. Ez a sajátos ikonográfiái program és a sokrétű emlékanyag egyaránt elősegítette a hitélet elmélyülését és a közösség vallásos összetartozását. 205