Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Lantosné Imre Mária: Ikonográfiai program és szakrális tájformálás (Závod a 18–19. században)
A högyészi uradalom megvásárlásának évében, Mercy Claudius Florimundus, utódja nem lévén, örökbe fogadta oldalági rokonát, Antoine-Ignace-Charles-Auguste d' Argenteau-t (1692-1767), akinek neve így Mercy Argenteau lett. Az ö fia Florimond-Claude de Mercy-Argenteau (1727-1794) birtokolta a családból utolsóként az uradalmat. 1773-ban tőle vásárolta meg Apponyi György ősi felvidéki birtokai mellé a högyészi uradalmat. Apponyi György halálát követően három fia között osztották fel a birtokot. Az ún. Pálfai részhez tartozó Závodot a harmadik fiú, József örökölte. Birtokának központjává később Lengyel községet választotta. Egyházi szempontból Závod korábban Hőgyészhez ill. Tevéihez tartozott. Önálló plébániája 1725-ben alakult. Ezt követően lett filája 1745-ig Mucsi, 1768-ig Lengyel és Szárász, 1747-ig Nagyvejke, valamint 1749-ig Kisvejke. Első önálló lelkipásztora Willerscheid Péter, mint závodi adminisztrátor, kezdetben Hőgyészen lakott, majd 1725-től Závodon élt és ott vezette az anyakönyveket. Nesselrode Ferenc pécsi püspök 1722-ben, a helyi állapotok felmérésére canonica visiatio-t végeztetett. Ekkor még állt Závod három középkori templomának romja. A Mucsi felé vezető út mentén a „Szeplőtelen fogantatású Boldogságos Szűz" tiszteletére volt szentelve mellette „...valamely elhunyt szerzetesek temetője" és ossárium állt. A templom tornya 1759. augusztusáig, amíg egy szélvihar le nem döntötte, még látható volt. A fenti titulus az idők során változott, mert a későbbi egyházlátogatások leírásaiban már a Hétfájdalmú Szűz Mária szentélyéről olvashatunk. A második templom, mely „...a kis- és a nagyvej kei magyarok temetőhelye mellett a 12. században épült..."- Keresztelő Szt. János temploma. Az első telepes családok a kezdeti időszakban ezt a templomot egészítették ki, részben tégla-, részben deszkafallal. így lett az átmeneti időszakban parochial is templomuk. Josephus Brüstle ismeretei szerint az egyházlátogatás idején „...a templomban van egy fakereszt, és a maguk rendje szerint...nyolc, falra függesztett kép, ezen kívül oldalt van két szobor, az egyik a Boldogságos Szűz Mária, a másik Páduai Szent Antal szobra. Ezeken kívül van egy másik fakereszt, aztán egy templomi zászló vörös gyapotanyagból (pamutból), amelyen egyik oldalon Páduai Szent Antal van, a másik oldalon a Tizennégy Segítő Szent. A templomnak van még két olajjal festett képe, az egyik Szent Bálint, a másik szent Sebestyén képe. " A harmadik templomról csak néhány szűkszavú adat szól. Az egykor Szt. Miklós tiszteletére szentelt templom a nagy vejkei út mentén állt. Az 1722-es visita alkalmával már csak lerombolt falait látták. A német telepesek létszámának emelkedésével, felvetődött egy új templom építésének a gondolata. A kegyúri jogokat akkor gyakorló Mercy d' Argenteau felesége 1739-ben fogadalmat tett, amennyiben férje sértetlenül hazatér a gall háborúból, Závodon templomot és plébániaházat épít. Kelemen Tamás plébános a templom építésének kezdetéről megemlíti, hogy a kegyúr felesége a fogadalomtételt követően „..saját ősi címerét, amely egy hársfát ábrázolt, papírra festve a templomba küldte, hogy ott kifüggesszék, az ő arra vonatkozó ígéretének jeleként. " A feleség, a férj hazatérése után hamarosan meghalt. A gróf 1763-ban Závodra utazott és ott „megpillantva feleségének címerpajzsát, azonnal elkezdte a helyet az építendő templom számára kiméretni. " A hagyomány szerint az új templom és a plébániaház felépítése mellett, ígéretet tett a templomberendezés; az oltár, a szószék, az orgona, valamint a harang beszerzésére is. A templomot 1764-ben elkezdték építeni. Helyét az előző templomoktól nagyjából egyenlő távolságra jelölték ki, a lakóházak fölött egy kiemelkedő dombon. A kegyúri család minden anyagot biztosított, négy kőművest és négy ácsot fogadtak fel. A község az építkezést négy éven át fuvaros- és gyalogrobottal segítette. 7 A MERCY és az APPONYI családok leszármazásának részletes történetét ld. VÁRNAGY 1998, 47-102. Itt kell megjegyeznünk, hogy WOSINSKY Mór lengyeli majd szekszárdi plébános, régész, az őskor európai hírű kutatója, a „lengyeli kultúra" felfedezője, gróf APPONYI Sándor lengyeli földbirtokossal együtt, magángyűjteményük felajánlásával alapították a szekszárdi múzeumot. 8 BRÜSZTLE 1880, IV.898. 9 HP ZÁVOD 1722. 10 BRÜSZTLE 1880, IV. 899. 11 BRÜSZTLE 1880, ÍV. 901. 198
