Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Lantosné Imre Mária: Ikonográfiai program és szakrális tájformálás (Závod a 18–19. században)

Lantosné Imre Mária Ikonográfiái program és szakrális tájformálás (Závod a 18-19. században) Tanulmányunk egy 18. században újjáalakult kegyúri település, Závod szakrális objektumait tekinti át vázlatosan. Kutatásunk elsősorban ennek az időszaknak létesítményeire irányult, de időben tovább vizsgálódtunk, mert a szakrális táj kialakítása a 19. században is folytatódott. Meghatározónak tartjuk a kegyúri templom barokk-rokokó berendezésének tartalmi-ikonográfiái üzenetét. Ez ugyanis a középkori templomdedikáció átörökítésén túl, a pécsi egyházmegye területén szinte egyedülállóan új lelkiségi- és művészi tematikát, programot eredményezett. Az emlékanyag leírása kapcsán elsősorban a helybeli plébániatörténet adatait vettük figyelembe.

1 * Vizsgált településünk Závod, a Völgység északi határán, a Sió és a Kapós közötti térségben, Mucsi, Tevel, Nagyvejke, Kisvejke, valamint Lengyel szomszédságában fekszik. A középkorban, sűrűn népes Tolna megye elpusztult falvai közül kettővel volt határos Tészlával és Czillel. Az utóbbi elnevezés Szil, Cil változatokban is szerepel. A 150 éves török uralom alatt Závod és környékének népessége nagyrészt elpusztult. A hagyomány szerint a helybeliek a mocsaras területek, erdők védelmében kerestek menedéket. A magyar lakosság maradékaihoz még a hódoltság idején szerbek (rácok) települtek. Ők a Rákóczi szabadságharcot követően visszaköltöztek a Balkánra. A rác lakosság emlékét őrzi a település központjában a Rácvárosi tér, a Rácvárosi utca, (jelenleg Berzsenyi Dániel utca) valamint a Rácváros elnevezések." Közvetlenül a német telepítést megelőző években forrásaink - feltehetőleg a kis létszámú magyarok és a már eltávozott rácok miatt, - Závodon nem jelöltek lakosságot. Az elnéptelenedett terület első tulajdonosa a bajor származású gróf Sinzendorf (más források szerint Zinzendorf) kincstárnok és fősolymász-mester, Várasd város parancsnoka, aki 1700-tól kapott magyar honosságot a bécsi udvartól. Kegyurasága idején a szomszédos Tevéire érkezett néhány német család, akik 1712 körül költöztek át Závodra. Eredethelyük Fulda környéke. Megjegyeznénk, hogy a fuldai bencés apátság birtoka a 17-18. század fordulóján hozzávetőleg 50 településből állt. A kolostor a kereszténység német-földi térhódításának egyik első központjaként a vallási hagyományok kialakításában is élen járt, vonzáskörzetében még napjainkban is számos középkori templom, kápolna és képoszlop, valamint határbeli szakrális emlék található. Závodon akkor vett nagyobb lendületet a telepítés, amikor gróf Mercy Claudius Florimundus (16661734) császári tábornagy, a temesi bánság ismert betelepítője és kormányzója 1722-ben, a nagykiterjedésű apari uradalmat 15.000 Ft-ért megvásárolta Sinzendorf örököseitől. Később Hőgyészre került az uradalmi központ. Závodon ekkor már 25 család élt. Mercy Claudius Florimundus a bánsági telepesek egy részét Tolna megyei birtokára irányította. Annak ellenére, hogy ide protestánsok letelepedését is elősegítette, Závodra csak katolikus lakosság érkezett. 1 Ezúton köszönöm Lenner Jenő plébános úr segítségét, hogy betekinthettem a závodi plébániatörténet anyagába. A HISTÓRIA PAROCHIAE (a továbbiakban Id. HP) borítólapján ez olvasható: „História Parochiae Závod, ab anno 1718. Coaduuavit: Adamus Faludi parochus in Závod ab anno 1909 usque 1918. " 2 Závodon a legrégebbi régészeti emlékek a paleolit kortól, a római és a népvándorlás korán át kísérhetők figyelemmel. A település első írásos említése 1231-ből maradt fenn. Az 1333-35. évi pápai tizedjegyzékben Zawd önálló plébániaként szerepel, plébánosa László pap a jegyzék szerint 18,33 dénár adót fizetett. 1397-ben Felső - és Alsó Záwod néven szerepel. Zsigmond király abban az évben két adriai szigetért cserélte el a mesztegnyei Szerecsen családdal. Később Pipo Scolarié (Ozorai Pipo), majd a Blagay család birtoka lett. A hódoltság idején Botka Jánosé. 3 Vö. WEINDLEIN 1937, 10-14; TOLNA M. 1981, 307. 4

WEINDLEIN 1937, 14. 5 WEINDLEIN 1937, 26. 6 HERMANN 1936, 305. 197