Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Sümegi József: A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál

Itt a piros rózsa telve tövissel, Mint egykor szent szíved szenvedésekkel, Lelkedet mely most csendesen alszik, Egykor a fájdalmak összetörik. Itt egy fehér rózsa bánatnak jele, Mert mély bánat borul egykor kebledre, És mint sötét felhő a kék eget, Úgy borítá be szent életedet. Most tehát aludjál, álmodjál szépen, Az égi angyalok őriznek téged, Fogadd tőlem angyali csókomat, Kis ajkaid mosolyra nyíljanak. És az elbúcsúzó angyali csók után, Szent mosoly nyílik a kis leány ajakán, És e mosoly időről időre, Rájuk marad a kis csecsemőkre. Mennyei királyné, kisded Mária, Mi is csókot hintünk szent ajkidra, És köszöntünk örömtelt kebellel, Üdvözlégy te most és mindörökre. " A Mária énekek között, négy szent keresztről szóló ének is található, ezek mások énekfüzeteiben is meglévő énekek, pl. Köszönteni jöttünk szent keresztfa. Hernec István (Szipenári) Az utolsó énekes ember (férfi) volt Bátán. Nem törzsgyökeres bátai, hanem valahonnan idetelepült a háború után (?), s az egyik mellékutca végén egy kis házban élte le az életét. A bátaiak Szipenárinak nevezték és csak úgy ismerték. Amikor a bátai ragadványnevek eredetét kutattam, a ragadványnév magyarázataként azt mondták az idősek, hogy nem tudták honnan való, honnan jött a faluba, ezért ráfogták, hogy szipenári. A valóságban a ragadványnév magyarázata az énekvezetői tevékenységével függhet össze. Ő is használta a régi ponyvanyomtatványokat, s az énekek elején vagy végén be is mondhatta, hogy az kitől származik, kinek a füzetéből való. így gyakran emlegethette annak, a Zóka Antalnak a nevét, aki viszont toponári lakos volt. Innen már csak egy kis elhallás kellett és kialakulhatott a ragadványnév. Sántasága ellenére ott volt minden misén, litánián, halottvirrasztáson, s vezette a közösség énekeit haláláig. Sajnos énekes hagyatéka, mely a korábbi bátai anyagot is tartalmazhatta nem maradt fenn, mert a hozzátartozók beletették a koporsójába és eltemették vele. Énekanyagából egy virrasztó éneket választottunk, melyet mások másolt füzeteiben találtunk. „ Halljad világ szerető, Eföld egy nagy temető, Oh gondold meg józanon, Mit mond a Bölcs Salamon, Hiúság, hiúság, itt minden csak hiúság. 183