Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Sümegi József: A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál
Szívem örvendezett, hogy megtaláltalak, Áldott szűz Mária, akik benned bíznak, Nincs más reménységem, egyedül csak te vagy, Szeplőtelen szent Szűz, kérlek el ne hagyj. Drága szűz karodon megváltó szent fiad, Árvák és özvegyek hozzád fohászkodnak, Mert nincs reménységük a bús özvegyeknek, Te vagy szűz Mária árva gyermekeknek. " Másik beköszöntő ének utolsó versszaka: ,, Megfizeti a szűz anya fáradságunkat, Felszedik a szent angyalok könnyhullásunkat, Kötnek abból szép koszorút, raknak bele rózsabimbót Szentfohászokból, hogy lehessen egykor részünk, A mennyországból. " Pirisa Anna Családunk egyik ágának iratanyagában maradt fenn az a három ponyvanyomtatványokból összefűzött füzet, amelyet Pirisa Anna használt az egyházilag is elfogadott és kinyomtatott énekeskönyvek mellett. Ezek a füzetek általában 4-5 éneket tartalmaznak. Van olyan, amelyikben ima, vagy csodás történet is van. Címük változó: Egyházi énekek, Új egyházi énekek, Szép új istenes énekek, Hét mennyei szent zárak stb. Hitelességüket azzal igazolták, hogy mindig szerepel rajtuk a plébánosi engedély. A füzetek anyaga nagyon vegyes. Az anyag egy része az archaikus hagyományhoz áll közelebb, míg a másik rész a hivatalos egyházi népénekhez, s előfordult, hogy későbbi ima és énekeskönyvek felvették anyagukba. így került bele az énekeskönyvekbe a Bemegyek szent templomodba, vagy az Előtted Jézusom leborulok kezdetű ének. A füzetekben számos különböző típusú szakrális anyag található, pl. lelki tanítás, búcsús imák, Hét mennyei szent zárak-típusú imádság, Mennyei szent udvar ájtatosság, példázat (Példázat egy bűnös papról), Szűz Mária szent fiát keresi. Ezek közül számos típus előzményét lelhetjük fel középkori kódexirodalmunkban (búcsús ima, siralom, példázat). Témáját tekintve túlsúlyban vannak a Mária énekek, ill. a búcsújáráshoz kapcsolódó énekkincs. Mellette megtalálhatjuk az egyházi év különböző ünnepeire való, ill. a szentekhez szóló énekeket is. Néhány esetben motívumbeli azonosságot fedezhetünk fel az archaikus népi imádságokkal (pl. Lehull ott a Jézus vére), vagy népi, legendás elemek feldolgozásával is találkozhatunk (pl. A kis Jézus rózsa keresztje, vagy Azért süt ki a nap szombaton, hogy a kis Jézus ruhája megszáradjon). Pirisa Anna énekfüzeteit vizsgálva megállapítható az is, hogy a ponyvafüzeteket esetleg már korábbi generációk is gyűjtötték és használták, s egybefűzésük történt csak az 1900-as évek elején. Az egyik köteg legrégibb füzete 1854-ből való, s 25 ponyvafűzetet tartalmaz, a másik köteg 14 ponyvát tartalmaz, s a legrégebbi 1890-ben készült. A harmadik fűzetköteg erősen rongálódott. Arra a kérdésre, hogy saját énekszerzeményei voltak-e, nem tudunk válaszolni. Berényiné Babos Anna Az egyik legnagyobb hatású bátai énekes asszony volt, akinek saját énekeire már a 30-as évek elején felfigyelt az akkori bátai plébános, Fájth Jenő, és le is jegyzett hét éneket ezek közül, amelyeket a A szerző tulajdona. 176
