Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Sümegi József: A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál
A máriagyüdi zarándoklatot Pünkösdkor és Nagyboldogasszony ünnepén vezettek. Pap ilyenkor ritkán kísérte a híveket. A gyalogút kétnapos volt, egy éjszakai szállással. A vezetést itt is az énekvezetők végezték. A pap és a ministránsok kikísérték a zarándokokat a templomtól az iskoláig, ill. itt fogadták őket visszaérkezéskor. Vodicára Kisasszonykor indult zarándoklat. A pap és a ministránsok, ilyenkor a templomból a Duna révig (később a hídig) kísérték a zarándokokat, akik a komppal keltek át a Dunán. A kompon Nepomuki Szent Jánosról szóló énekeket énekeltek, aki a vízen járók oltalmazója. Ugyancsak itt várták a visszaérkező búcsúsokat, akiket a templomba kísértek. Itt litániával, ájtatossággal ért véget a zarándoklás/ A közösségi együtt imádkozás sajátos formája volt a halottvirrasztás. Ezt is énekvezetők végezték. Ilyenkor az elsőháznak nevezett tisztaszobában fclravatalozott halott mellett imádkoztak és énekeltek az asszonyok, míg a férfiak a szomszédos szobában beszélgettek, ittak. Az énekvezető ilyenkor kapott egy üveg bort, meghívták a halotti torba, s haza is csomagoltak az ételmaradékból. Peti Panni énekes asszony emléke még ma is él, akinek különleges halottas énekeit nemcsak a halottvirrasztáskor, de a szertartás végeztével a behantolásnál is hallgathatták a bátaiak. A bátai nép vallásos életére nagy hatást gyakorolhattak az itt működő kántorok is. Mai öregek még emlékeznek egy-egy olyan énekre, amely az adott kántor énekkincsét képezte, esetleg ő a szerzője. Szabó Gyula kántor karácsonyi énekei közül ma is többet ismer még a bátai nép. Fennmaradt, s mind a mai napig ismerik a bátaiak azt az óévbúcsúztató éneket, amely véleményünk szerint ilyen kántor-ének lehet. Eredete bizonytalan, de az emberi emlékezet az 1920-as évekig vissza tudja vezetni. Csak Bátán ismerik, s szilveszter este, az év végi hálaadás után éneklik, amely ünnep énekkincse elég szegényes. Nyilván ez az igény hozta létre ezt a kedves és nagyon szép éneket. A kipontozott helyen az adott év évszáma éneklendő. Óesztendő Isten véled, beleszesz ma fejezve, holnapi naptól kezdve. így múlunk el majd mindnyájan, egy sem fog itt maradni, Tán esztendő e napjára sírban fogunk nyugodni. Amennyien összejöttünk e mai haladásra, Ki tudja, hogy ki virrad fel majd esztendő e napra, Egy esztendő nem nagy idő, de mégis sokat hozhat, Országunktól elszakíthat, sírba is letaszíthat. Ha nézzük az elmúlt évet, abban hányan könnyeztek, Bíztak még ma esztendeje, mégis semmivé lettek, Ezerféle reménységben voltak, de csalatkoztak, Párjuk, gyermekük elveszték, vagy a sírban nyugosznak. Nézzük hány gyermek lett árva, hány anya bánja fiát, Hány házastárs lett özveggyé, elvesztvén kedves párját, Akik édes boldogságban még soká éltek volna, A szerető magzatjuknak szívük most nem gyászolna. Nem jövünk már össze többé -ben, -OS év van már számunkra itten, Adja Isten, hogy bűn nélkül élhessünk vígan abban, Istennek szent áldásával lehessünk e világban. M. Sümegi László szíves közlése. M. Sümegi László szíves közlése. 174
