Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Sümegi József: A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál

Sümegi József A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál ,,A tradíció a hitet és értelmet őrzi és a méltó emberi magatartást élteti, az embert az idő fölé emeli. " (Bálint Sándor) Báta népe és a település története Mint köztudott, a Sárköz őslakossága a török nyelvet beszélő besenyőség volt, melyet a helyneveken kívül az oklevelek, s a folklór számos emléke bizonyít. Ha helynévi anyagot nézzük, feltűnik, hogy a mocsaras ártér egyes részeit ma is így nevezi a nép: Sárbáta, Papbáta, Báta vize, Bátamező, Bátafok, Bátaszék, Bátatő. Hogy mit jelent a Báta szó és milyen eredetű, Pais Dezső neves nyelvészünk kutatta. Véleménye szerint itt egy -a képzős török igenévvel van dolgunk, melynek „alászálló", „elmerülő" értelme mellett természetesen fejlődhetett ki a „mocsár", „sár" jelentés. „Tehát a Bata, a maga „mocsár", „sár" jelentésével nem más, mint török megfelelője a magyar Sár, vagy Sárvíz elnevezéseknek, azaz a Fej ér-Tolna megyei Sárvíz alsó folyását, vagy déli kiágazását a körülötte megszállt török népelem a magyar névvel rokon értelmű Báta néven hívta. " Bátatő falut a Duna mellett 1018-ban említi egy oklevél, mint a pécsváradi apátság halászó helyét. Ez a település tekinthető a későbbi Báta falu előzményének. A természet itt mostohán bánt az emberekkel, mivel magát a falut a Duna, s ennek vadvízrendszere a hegyvonulat alá szorította, úgy, hogy még házépítésre is alig volt hely. Gyermekkoromban az akkori öregek még emlékeztek arra, hogy a házak kisebb csoportokban a dombok bemélyedéseiben voltak, s olyan keskeny út vezetett előttük, hogy épp egy szekér elfért. Az itt húzódó dombvonulat egyik teraszán, Szent László király emeltetett bencés apátságot, hogy nevelje a környék fél-pogány népét. Egy 1093-ban kelt oklevél tanúsága szerint az uralkodó körülírta az apátság határait. Ez a monostor, később annak romjai, meghatározó szerepet játszott abban, hogy Báta többségében katolikus sárközi település maradt. Az apátságot a tatárok elpusztították, de hamarosan újjáépült, s a 15. századra, országos hírnévre tett szert. Ransanus, a Mátyás udvarában tartózkodó nápolyi követ azt írta róla: „Báta kisfalu ugyan, de előkelő az ott lévő bencés monostor miatt, mely nagy hírnévnek örvend a feltűnő csoda révén, hogy a Szentostyában Krisztus vére, testének kis részecskéjével együtt látható, amint igen sokan állítják, akik látták. "' Hogy mikor és hogyan keletkezett a Szent Vér ereklye nem tudjuk, az azonban kétségtelen, hogy Bátának a 15. század elejére országos hírt szerzett. Királyok, bárók, nemesek, városi polgárok és egyszerű emberek keresték fel és hozták el értékes ajándékaikat. Zsigmond király, Hunyadi János, Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos királyok is megfordultak falai között, s Hunyadi Lászlónak „tempóra suae mortis" az volt a kívánsága, hogy Bátán végezzék el érte a requiemet, s egy értékes fekete miseruhát küldött ajándékba.

6 A nagy hírnevet azonban a monostorral együtt elvitte a török. Először 1526-ban támadták meg, majd 1529-ben ismét felgyújtották Bátát. A harmadik nagy támadást már nem élte túl az apátság. 1539-ben Aleander pápai követ szerint tízezer embert vittek innen rabságba, talán a nagybúcsú alkalmával. 'GYŐRFFY 1940,98. 2 PAIS 1931,215. 3 SÜMEGI 1993, 16. 4

Uo. 16-18. 5 Uo. 74. 6 Uo. 95-97. 7

Uo. 101-102. 169