Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Kovách Aladár (1860. ápr. 17. Nyitra–1930. máj. 7. Szekszárd)

Sokfelé eljutott ugyanis a régészeti feladatok miatt, s a különböző úti célokat - amint erre utalt is a jelentésekben - igyekezett összekapcsolni a néprajzi gyűjtésekkel. 1903 kora őszén pl. kéthetes ásatást vezetett Regölyben, s amikor erről az újság hírt adott, azt a tervet is közölte, hogy szabadsága alatt, még Görbőn is tervez ásatást, és e régészeti kirándulásait néprajzi gyűjtésre is fel akarja használni. Alkalmi kerékpáros túráiról hivatalosan támogatást nélkülöző néprajzi kirándulásairól is vannak adatok. Egy kölesdi kirándulásról „néprajzi tanulmány" - egy terjedelmes tárca - formájában 1904-ben a helyi lapban is beszámolt.

25 Kovách Aladár teoretikus alkat volt, s ez a maga gyűjtötte adatok és a szakirodalomból megismert teóriák megfeleltetésének igényében is, a rendelkezésére álló kevés és önkényesen csoportosított adatok spekulatív gondolati építménnyé szervezésében is újra meg újra megnyilvánult.

26 Kovách Aladár aggályos, tudományos publikációit nehezen, már-már kínosan érlelő kutató volt. Nagy gonddal tanulmányozta, jegyzetelte a népi építkezéssel foglalkozó tanulmányokat, igyekezett egyeztetni a „házfejlődéssel" kapcsolatos elméleteket. Nemcsak a magyar, hanem a kortárs német (osztrák, svájci) etnográfusok elméleti értékű megállapításaira is figyelemmel volt. Amit így megismert, ahhoz hozzátette a maga (esetenként sajátos, délibábos, nyelvi adatokkal viszont sokszorosan megtámogatott) „őskereső" elméleteit - mindezt azért, mert értelmezni szerette volna Tolna megye népi építkezésének „evolúcióját". Sokkalta nagyobb igényű és jobb felkészültségű volt tehát, mint jó néhány, magát etnográfusnak nevező kortársa, a nagyobb igény viszont kikerülhetetlen csapdát is jelentett számára: az olykor két-három változatban megfogalmazott kéziratát ezért nem tekintette soha végérvényesnek. Ha energiáit „leíró néprajzi" közlemények, monográfiák készítésére fordította volna, alighanem az egyik legszorgalmasabb muzeológus-elődként emlegetnénk. Nemcsak néprajzi kutatóként, de jeles (és kivételesen szorgalmas) helytörténészként is számon kell tartani Kovách Aladárt. Sokrétű érdeklődését és levéltári adatgyűjtésének megszervezését azonban ugyanolyan aggályosság jellemezte, mint néprajzi munkálkodását. Rövidebb - tárcacikként, alkalmi adatközlésként közzé tett - helytörténeti dolgozatait még a helyben élő kutatók is elfeledték. Nagyobb igényű és alapvető fontosságú kéziratos helytörténeti tanulmányai (illetve „egy az egyben" feldolgozásra érett levéltári jegyzetanyagai) alaposabbnak, elmélyültebbnek látszanak, mint a jóval későbbi, azonos témájú, publikált dolgozatok. Érthetetlen, hogy miért érezte szükségét, hogy újra meg újra megírja ugyanazt a tanulmányt, s végül miért nem publikálta mégsem. Publicisztikai igényű írásai egy lendületből, lényegi javítás nélkül papírra vetett fogalmazványai azt bizonyítják, hogy megfogalmazásbeii, stiláris gondjai semmiképpen sem lehettek. A Közérdek című újság főmunkatársaként is feltüntette, s igen sok, név nélkül közölt, helytörténeti és néprajzi információ megfogalmazójának őt valószínűsíthetjük. Sajnálatosan félbeszakadt Kovách Aladár Tolna megyei gyűjtése, nem készült el az összefoglaló monográfia. Kovách Aladárt mindig jellemző gondossággal, a gazdálkodás és az életmód apró jellemzőire is Tolnavármegye települési történetéből a vármegyei levéltár adatai alapján. (154 oldal). Kovách Aladár jegyzetei az 1919-es Tanácsköztársaság történetéhez. Tolnavármegye címerének leírása. Szekszárd nevének változatai. Béri Balogh Ádám családjának hagyatéka. Vizsgálatok általában, hogy mikor keletkeztek a protestáns egyházuk szabad vallásgyakorlatai 1745-ben. A második doboz néprajzi gyűjtéseinek, kéziratainak anyagát tartalmazza. A tolnavármegyei Sárköz, helyrajza. (40 oldal) A banyakemencze és szerepe a ház. beosztásánál Tolnavármegyében. A tolnamegyei Sárköz, népe. (21 oldal) Sárközi nép művészetéről, A királyszín selyemkendő stb., a Wosinsky Mór Múzeum Ethnographiai Adattárában is vannak gyűjtései pl. Leánynóta furulyaszó a Sárközben. 3-73. Tolnavármegye 1904. aug. 21. SZILÁGYI 1984, 227. Dr. Szalay Imre h. orsz. főfelügyelő jelentése a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége nevében - 1913. szept. 26. „ Pécsről Szekszárdra utaztam az ottani muzeumot megtekinteni, őszintén szólva féltem, hogy a Wosinsky halálával elárvult intézet hanyatlásnak indult. Örömmel jelezhetem, hogy alaposan csalódtam. A régiségtar különféle leletekkel gyönyörűen gyarapodott, szakszerűen és ízléssel és főleg tanulságosan van felállítva, a néprajzi osztály pedig és az iparművészeti szak sok felesleges limlomtól szabadulva sőt egy sárréti szobával (inkább sárközi) gyarapítva, határozottan nagy előnyösen fejlődött. Egyáltalán a múzeum minden egyes helyisége ízléssel és hozzáértéssel van a közönség gyönyörködtető oktatására felállítva. Ez tisztán Kovách Aladár őr érdeme, aki nem lankadó lelkesedéssel s önzetlen szorgalommal gondozza a múzeumot. Akit még Wosinsky vezetett be tevékenységi körébe s aki úgy szólván a múzeum fennállása óta folyton ápolja annak érdekeit, lelkiismeretesen látja el hivatalát, és pediglen mindezt teljesen ingyen. Helyeslőleg vettem tudomásul a múzeumőr amaz intézkedését is, hogy a szűk folyosóról a kőemlékeket a múzeumépület tágas és világos souterrain helyiségeiben szándékozik felállítani. Ideje, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége lépést tegyen a magas minisztériumnál, és elsősorban Tolnavármegye közönségénél, hogy az Kovách Aladár megfelelő javadalmazással ellátandó állásának rendszeresítését napirendre hozza. " - TMÖL. Kovách Aladár iratai 1913. szept. 26. 16