Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

Amikor karácsony vót, karácsony röggelin ezt fűtötték, mikor öttünk, levöttük, mer másra nem vót szabad hasznáni. "' Bátán a szépen hímzett, gondosan őrizgetett karácsonyi abroszt a lakodalomban a menyasszonyra vetették, hogy a rontás ne fogjon rajta. A menyasszonyos házhoz látogatva reá is, a vőlegényre is ráterítették. Eredeti célzata szerint nyilván az asszonyi termékenységet, a család boldogulását akarták előmozdítani. Faddon a 19. század végén a megfelelő hosszúságúra szabott karácsonyi abroszt a koporsóra is ráterítették a temetőbe való kikísérés idejére.

5 Kölesden a karácsonyi abrosz egész évben megszentelt, varázserejü volt. A nyavalyatörős gyereket ezzel terítették le, ezen készítették a haj ma-kalendáriumot.

6 Szekszárdon is fontos hiedelmek fűződtek a szentestei asztal terítéséhez. Magát a karácsonyi, ünnepi abroszt csak ekkor volt szabad használni. A föld termékenységének növelése érdekében a karácsonyi abroszt gyakran vetőabrosznak használták. „Az asztalkendő alá az asztal sarkaira pénzt és patkót raktunk, hogy gazdagok és szerencsések legyünk. Ahol pedig lány ült, oda gyűrűt tettek, hogy nehogy pártában maradjon. Az asztal alá egy szakajtóban búzát, zabot, rozsot raktunk, melléje odaraktunk egy kotlóst. Az asztalra állítottuk a Luca búzáját, és a Borbála napon vágott mandulaágat. " Minden ételt italt az asztalra tettek, hogy vacsora közben a háziasszonynak egyszer se kelljen felállnia. A karácsonyi asztalkendő varázserővel bírt, ezzel orvosolták pl. a szemmelverést. Ha valakit a családból szemmel vertek, leültették a szoba közepére és beborították az abrosszal. Feje felett a söprüből kihúzott két szál cirkot tettek keresztbe, majd szentelt vizet hintettek, hogy a rontás „eltakarodjon". Ezután a cirkot a tűzbe vetették, a szentelt vizet pedig olyan helyre öntötték, ahol senki sem jár, hogy nehogy még egyszer árthasson valakinek. Ilyen hely volt pl. az ágy alja, vagy a kapu sarka. Nagykónyiban is majdnem minden háznál volt külön karácsonyi abrosz. Nagy gonddal készítették a takácsok. Csak karácsonykor terítették az asztalra, és vízkeresztig hagyták ott. Ha valaki, vagy valamilyen jószág (borjú, ló, disznó stb.) megbetegedett, akkor karácsonyi abroszt terítettek rá. A hiedelem szerint ettől meggyógyult, ha már legalább kétszer volt a karácsonyi abrosz az asztalon. Ugyanitt az éjféli mise után bubolai tököt (sütőtököt) szoktak sütni, mivel azt igazi böjti ételnek tartották, hiszen nem volt zsíros, s elkészítéséhez sem kellett zsír.

9 A karácsonyi asztal megtérítése az ünnepi szokásrendben fontos helyet foglalt el. A cselekmény lényege az volt, hogy a karácsonyi vacsorához az asztalt különlegesen ünnepélyes módon terítették meg, rá és alá különböző gazdasági és házieszközöket, ételeket, valamint gabona magvakat, szénát, szalmát stb. helyeztek. Ezeket hosszabb-rövidebb ideig otthagyták, majd - leszedés után - különböző célokra felhasználták. A felhasználás általában mágikus célú volt, de sokszor másodlagosan kapcsolódott a cselekményekhez. A leszedés leggyakoribb időpontja aprószentek napja, ritkábban újév, néha vízkereszt napja volt. A karácsonyi asztalra és az asztal alá helyezett tárgyak közül legelterjedtebb volt a szalma és a széna, valamint a gabona és egyéb termény magvak. Az utóbbiból általában többfélét kevertek össze, és edénybe tették, vagy az asztalra szórták. Úgy tartották, hogy a magvak a következő évi kedvező termést, bőséget biztosították. A leszedés után a baromfiaknak adták, sok helyen azért, hogy nagyobb legyen a tojáshaszon. Az asztalra és alája helyezett gazdasági és házieszközök (ekevas, járom, lószerszám, borona, asztal lába köré csavart tehénlánc, kaszakő, több helyen sodrófa, mángorló, egyéb szerszámok) célja az volt, hogy ezek az eszközök hatékonyabbak legyenek. Szakályban karácsony estéjén a lakószobát többféle szalmával hintették föl, hogy minél jobban hasonlítson a betlehemi istállóhoz. Az asztal alá szakajtóba vetőmagot és takarmányt tettek, „hogy a kis Jézusnak legyen mire hajtani a fejét. " Karácsony után ezeket a takarmányféléket az állatokkal megetették, hogy egészségesek legyenek. Bátán vetőmagokat, szerszámot, zablát, kenyérsütéshez használatos kovászfát, keverőlapockát raktak az asztal alá. Bölcskén e napon estére készítették el a katolikusok a karácsonyi asztalt. A szobai asztal hídjára szalmát 3

AND1CS 1976. 4 BÁLINT 1998, 1.93. 5

ORTUTAY 1980,63. 6 TÉLI 1996. 7 PATAKI 1984. 8 SZABÓ 2000, 108. 9 SZABÓ 2000, 32. 10 RITTER 1978. 11 BÁLINT 1998, I. 74., 80. 118