Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Karácsony Molnár Erika: A karácsonyi ünnepkör szokásai Gyimesben

A s as a, as as a, A Jóisten áldása szálljon a házatokra. ANGYAL Köszönöm fiaim mindnyájan tinéktek, Kik a szent kisdednél tiszteletet tesztek. Szívemből kívánom, boldogok legyetek, Égi dicsőségből ti is részt vegyetek. Az egész betlehemes csoport az ajtónál állva énekli indulás előtt. BETLEHEMESEK El is ménének Köszöntésére az Úrnak, az Úrnak. Szép ajándékot Vivén szívükbe magukkal, magukkal. Ezután kimennek, és énekelve mennek a másik házig, ahol megint eljátsszák a betlehemest. December 25. - Karácsony napja A karácsony a keresztény egyház legnagyobb ünnepe, a 4. század óta december 25-én ünneplik Jézus születését. Ez a nap a téli napforduló, az ókori hitvilágban, a Nap újjászületésének ünnepe volt. A középkorban karácsonnyal kezdődött az esztendő. A karácsonyi szokásokban és hiedelmekben egyaránt megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdethez és Jézus születéséhez fűződő hagyományok. Régen karácsony napján nem főztek, sem a napján, sem másodnapján nem dolgoztak. Csak a legszükségesebb házimunkákat lehetett elvégezni, pl. mosogatni, az állatot ellátni volt szabad. December 26. - Karácsony másodnapja Kosteleken karácsony másodnapján, „advent húshagyotján" nagy bálokat rendeztek. Összegyűlt az egész család, és együtt mulattak jókedvűen. Csárdást, németest, tangóst és héjszát táncoltak a bálban. December 28. - Aprószentek napja Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A fiúgyermekek megvesszözésének szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítik vissza, a lányokét pedig azzal magyararázzák, hogy betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért ilyenkor a lányoknak kell szenvedni. A vesszőzés szokásának kettős magyarázata van: egyrészt pogány termékenység- és egészségvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos. A világi források már a 15. századtól tudósítanak a vesszőzésről, az egyház a 16. században említi a vesszők megszentelését. Az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el. A vizsgált településeken a hat-tíz éves fiúgyermekek, a legények és az egyedülálló idős férfiak jártak aprószentekeim, vesszőzni. Egy vesszőt, ún. csigolyavesszőt vittek magukkal. Erre a botra piros papírból egy „csokrot" kötöttek. „Azért raknak piros szalagot a vesszőre, mert így emlékeznek a 40 gyermek vértanúságára, akiket Heródes kivégeztetett Jézus születésekor. " Kosteleken falurészenként (Alszeg, Középszeg, Alszeg) mentek a csoportok, szomszédokhoz, ismerősökhöz, keresztszülőkhöz. Szerencsekívánó mondókák kíséretében megvesszőzték a háziakat, mindenkit, akit otthon találtak. Engedélyt kértek, majd a házba betérve versmondás közben megveregették az asszonyokat, lányokat, gyerekeket. Pénzt és süteményt kaptak jutalmul. 41 Adatközlő: Tímár P. 108