Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor–Gutai István: Sárközi családok megtelepedése a temesközi Végváron

rablási merényleteik és gyújtogatásaik által megrémítve, alig 5 esztendei itt tartózkodás után egy éjjel titokzatos módon elhagyták a községet és Vecseházán

28 telepedtek meg, ahol lelkészükkel, Kropf Feliciánnal, a római katolikus anyaszentegyháznak vetették meg az alapját.

29 Ezután Végvárra 234 német család költözött 1786-ban, akik evangélikusok voltak. Ezen családok közül nemsokára többen elszöktek s 34 házhelyet hagytak üresen. 1790-ben a kamara 34 elhagyott házhelyre az abaúji Havec községből költöztetett be ugyanannyi magyar családot. Ezek a telepesek tűzkárt szenvedett, elszegényedett emberek voltak, akiknek a kamara háromévi adómentességet, családonként egy tehenet, lovakat stb. biztosított. Vallási hovatartozásuk nem ismeretes. Lehetséges, hogy 1791-ben őket telepítették át Daruvárra, cserébe az onnan hozott németekért. Az egyház első lelkésze, Quirsferd Godfried volt, kinek helyébe már 1792-ben egy Ertel nevezetű lelkipásztor jött. A vízhiány és terméketlenség miatt azonban legtöbben elhagyták telkeiket. Már az 1794. évi evangélikus egyházi esperesi gyűlésen panaszt tettek, hogy 19 család elszökött Végvárról. A helyzet egyre romlott, mivel nemsokára már 100 telek árválkodott a településen, az evangélikus egyház teljesen megszűnt. 1794-ben a végleg elköltözött németek helyére Csanád, Csongrád, Békés és Heves megyékből 150 református magyar családot telepítettek be. A telepítés szervezettségére utal, hogy a telepesekkel együtt érkezett református lelkészük, Boros István és családja Makóról, valamint Szedery János tanító Szentesről. Ezekhez kisebb, a Bánságban már korábban megtelepedett református magyar töredékek csatlakoztak (pl. Daruvárról ). A helyi hagyomány szerint sok család költözött be Végvárra a kunmadarasiak által alapított bácskai Ómoravicáról

32 is. Számon tartják, hogy az alapítása óta megszakítás nélkül fennálló, homogén magyar falu sok, kisebbnagyobb büntetés elől menekülő magyar jobbágynak adott menedéket. Önérzetesen elutasítják viszont azt az állítást, miszerint községük alapítói a szegedi Csillagbörtön lakói, feltételesen kiszabadított rabok lettek volna.

33 A telepítési szerződést 1795. júl. 3-án írta alá a kincstár képviselője és 103 betelepült magyar családfő, valamint nyolc itt maradt német gazda. 12 pontban szabályozták a telepesek mindennapjait, jogait, kötelességeit:

34 pásztornépet, és felgyújtották a községet. Sipet nemsokára újjáépült, de nem régi helyén, hanem nyolc kilométerrel távolabb. Ezután csökkenni kezdtek a súrlódások. " - FEJ A 1962. 178. 28 Vecseháza: német-magyar falu Lúgostól délre. Lakóinak száma: 405 rk., 150 réf., 30 görög keleti vallású. A reformátusok Rittberghez tartoznak, de tanítójuk helyben van. Határa részint róna, részint hegyes, gyümölcse sok van. Ivóvízben nagy szükséget szenved, mert a kutakat igen mélyre kell ásni. (FÉNYES 1851. IV. 285.) 29 írásos nyoma van annak, hogy Végváron római katolikus plébánia működött és az a katolikus hívekkel együtt a szomszédos Vecseházára került. A királyi kincstár 1791-ben az általa eltartott plébánost Végvárról Vecseházára telepítette át, de ott nem tudott megélni, ezért állását elhagyta és a plébánosi teendőket hol a lugosi minoriták, hol a daruvári papok végezték. 1803-ban a vecseházi plébánosi állást újból megszervezték, ekkor azonban már a végvári római katolikus hívek Niczkyfalvához tartoztak SZOBOSZLAI passim. 30 KERNUCH 1905. 266-267. 31 Daruvár. német falu Temes megyében. Lakóinak száma: 850 rk., közülük 37 magyar. Földje sárga agyag, nagyon kívánja a trágyát. (FÉNYES 1851.

1. 243.) 32 Ómoravica (Bácskossuthfalva): népe magyar falu Bács megyében Szabadkától délre. Lakóinak száma: 467 rk., 4005 réf., 88 izr. Határa dombos s csak középes termékenységű. Szőlőskertje sok van. Marha- és juhtartása virágzó. 300 kunmadarasi család alapította a 18. században. (FÉNYES 1951. III. 163.) 33 SZMIDA - NIKOLÉNYI 1901. 2., PALÁDI-KOVÁCS 1973. 295. 34 A szerződést aláíró lakosok a következők: Gargán János, Rideg Kiss István, Bujdosó István, Szántó János, Mészáros István, Gáspár Ferenc, Juhász István, Csapó János, Szepesy Mihály, Gáncsos Mihály, Tógyi György, Orosz Gergely, Pintér Mihály, Kis Tóth András, Szabó János, Juhász Mátyás, Molnár András, Szilvásy Ferenc, Nagy András, Erdős Márton, Tógyi István, Teleky Sándor, Szabó Mihály, Pető János, Szűts András d., Nagy Ferenc d., Korsós Ferenc, Kajtár András, Mike György, Szabó István, Osbáth Ferenc, Domby Ferenc, Gombos János, Boros István lelkipásztor, Vári Ferenc, Berényi György, Máthé Mihály, Fazekas János, Nagy Mihály. Illyés István, Debreczeni Kovács András, Vajas András, Szilágyi János, Földesi István, Győry Mihály, Szepesy János, Kecskeméti Kiss János, Szabó Péter, Paczaly István, Juhász Mihály, Nagy Mihály, Tóth János, Babella György, Madarász Mihály, Virágh Ferenc, Kajáry Sámuel, Thury Szabó István, Virágos Kiss István, Beké József, Oláh András, Tózh György, Fekete Mihály, Körösi Szabó István, Oláh János, Csejki István, Teleky János, Erdey János, Öreg Teleky István, Nagy György, Kotyman András, Pataky István, Horváth Mihály, Vargha András, Erdey András, Erdey István, Botka Ferenc, Király István, Fazekas János, Sinoros Szabó János, Öreg Virágos Kiss János, Ifj. Teleky István, Kiss Mihály, Kiss István, Sasi István, Vargha Mihály, Penghő Mihály, Ketskés János, Béres András, Tóth Mihály, Szűts István, Tímári János, Szabó András, I. Tóth István, Öreg Szabó Mihály, Szabó József, Süllye Mihály, Tóth Ferenc, Bujdosó Mihály, Szabó János, Nagy János, Pataky János, Fényes Miklós, Nagy Mihály, Maichel Ádám, Rheinhárdt Péter, Heim Jakab Péter, Tivoldt Antal, Hack György, Pajenschroth Jakab, Klein János, Klegyer György. - A végvári református egyház iratai - 1795. júl. 3. (Az egyház tulajdonában) Itt mondunk 316