Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

erre nézvén minden nemű javaim feleségemnek halála után maradjanak, a ki az atyafiak közül feleségemnek holtáiglan tisztességesen gondját viseli s el takaríttya. " Amikor a menyecske családtalanul halt meg minden vagyona visszaszállt a maga családjára, ha volt gyermeke akkor ott maradt minden, amit ő örökölt. Gyermektelen szülők halála esetén: 1. örökölt a testvér, 2. az unokatestvér, amelyik ágból a birtok származott, 3. aki eltartotta őket.

15 E szabály megkerülésének módja az örökbefogadás volt. Erre is sok példát találunk a decsi végrendeletek között, úgy tűnik általános gyakorlat volt, hogy vagy a férj, vagy a feleség testvérének gyermekét, tehát közeli rokont fogadtak fiukká, aki amúgy is örökölt volna, de az is gyakran előfordult, hogy idegen került a gazdaságba. Az örökbefogadás sem ment mindig könnyen. Példa erre Mozolai János végrendelete, mely szerint „mivel feleségem Dani Judittal semmi hátra hagyandó örökösünk nem maratt volna, tehát abban a gondolatban lévén, hogy testvérem leányát Bogár Jósef hitvesét Mozolai Sárát házamhoz veszem, s nékie egy alkalmas férjet szerezvén gazdaságomba bé szállítom, de a midőn az akkori helység elöljárói által is három ízben akarván Mozolai Sárát és ennek még akkor életbe lévő édes annyát arra bírni, hogy örökbevaló felvállalás végett hozam nevezet leányát botsáttaná, de ki tőlem megtagadván de hogy mégis kevés gazdaságom el ne fagyon s öregségünkben is hogy valaki táplálónk és gondviselőnk légyen ezeknek előtte mint egy 16 esztendőkkel magamhoz fogadván és válalván feleségem testvér bátya fiját... "

16 Az ilyen örökbefogadások, főleg ha nem rokont, hanem idegent próbáltak meg beültetni a vagyonba, meghasonlásokhoz, veszekedésekhez vezettek.

17 1848-ban megszűnt az ősiség, és hatályon kívül kerültek e külön jogok, de az egységes földtulajdon mellett a parasztságnál szokásjogilag tovább élt a családi vagyon korábbi rendszerének igen sok eleme, csökevénye, az ősiségből pedig megmaradt a családi vagyon fogalma, az ági vagyon és öröklés intézménye. Az ősiség a családi vagyont védte, mert az ősi vagyon nem azé volt egyedül, aki bírta, hanem az egész nemzetségé. Még a szerzett dolgok is ősivé váltak azok szempontjából, akik a törvényes öröklés szabályai szerint azt szüleiktől örökölték. Az ősiség érvényesülésének és az ősi vagyon megőrzésének szép példáját mutatja a decsi tanácsülési jegyzőkönyv egyik bejegyzése: „Szél István azonn ősi szőllőt, mellyet felesége Sándor Susánnával házasság által nyert: minek utánna említett felesége és az után gyermekei is meg haltak volna mivel azon szöllönek a meg holt Sándor Susánna testvérjeire vissza szállandónak kellett lenni: vissza is adta. " Ugyanezt látjuk Mihály Péter esetében is: „Mihály Péter, Mihály István attyafiának osztályba adott 71 For:, 1 fejszét, 1 1/2 napi kapás szöllőt, hat ember kaszás rétet, mivel azon Mihály István meghalálozott, vissza adatni kérte: mind ezek ősi javak lévén, minekutánna a törvény világosan azt dictálná, hogy a mag nélkül megholt atyafinak osztályos java, a többi élő osztályos atyafiakat illeti M. Varga János felesége Decsi testámentomkönyv - Öreg Szőke András 1815. ápr. 22. - A Wosinsky Mór Múzeum Ethnográfiai Adattára 373-77, és 37477. Ezután, ha külön nem jelöljük valamennyi végrendelet ezekben az iratcsomókban, év szerint található. - „Drubits András és Mihály egy testvér atyafiak előttünk megjelenvén elöl adták, hogy Drubits András erőtelen öregségre jutván, azonba semmi gyermeke nem lévén Varga János leányát ez előtt 6 esztendővel külömben is hozzá közelről való atyafit fiává fogadta, és azt most decsi Szekeres Istvánnak férjhez, adta oly czéllal, hogy azt a maga házához szállítván, öregségekre gyámolok lenne, de minthogy Drubits András vagyonnyai ősről maradtanak, és így magának gyermeke nem lévén a Tripartialis törvény harmadik része harmintzadik titulussának értelméhez képest vagyonnyainak testvérjére, fent írt Drubits Mihályra kellene visszaszállítani, hanem ha azt ezen most említett testvérje önként néki engedelmeskedni, és fiává fogadott Varga Annának, s ennek férjének Szekeres Istvánnak, és ezek maradékinak bírásába meghagyni kívánna. " Mihálynak testvérén semmi keresete nem volt, hiszen apjuk vagyonát egyenlően osztották fel, és öregségükben a szülőket nem ők tartották el, hanem András. - Decs tanácsülési végzések 1793-1844. (Decs közs. prot.) 1817. jan. 1- Wosinsky Mór Múzeum Ethnográfiai Adattára leltári szám nélkül FÉL 1951. Mozolai János 1829. jún. 1. „Ifi. Pütsök István panasza: Miként ez előtt egy esztendő és 10 holnapokkal Dani M. István magához fiul feleségével elhívta azon ajállás mellett, - hogy jövendőben gazdaságába beiktatni fogja, - de minekutánna, Dani M. István és annak felesége egy esztendei és 10 holnapi munkájok és szorgalmatos fáradságok után, télnek idején, házától feleségével együtt békétlenségek miatt elköltözni kelletett. " Dani elismeri a szorgalmat, csak a feleség erkölcstelenségét, házánál tett csekély lopásait kifogásolja, amit azonban bizonyítani nem tud. - Decs közs. prot. 1837. mára 5. - „Kis Karátson István panasza: kisebbik feleséges fiját ifi. Karátson Andrást, valamely E. Kara János nevezetű nagy kérelmek és rimánkodások között tőle meg 1834ik esztendőben elkérvén, hogy magának gyermeke nem léte miatt örökjébe fiának fogadja, - mely kérését a nevezett félnek meg nem tagadván, gyermekét által engedte,... mast pedig egymást meggyülölvén, Ifi. Karátson András fogadott apja E. Kara Jánosnak házát ott hagyta, s többé vissza sem kíván menni,...a törvény előtt a tapasztalodván ki, hogy a fogadott ifjúnak elidegenedése és elkedvetlenitése egyedül E. Kara János és annak felesége mordságától származván... - Decs közs. prot.. 1837. máj. 21. Decs közs. prot. - 1846. 339