Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Gaál Attila: Vezérkorongos fibula, bronzüst és bronzsisak a Duna Tolna megyei szakaszáról
rovátkolás a mezőkben nem folyamatos, hanem megszakításokkal készült, de az egyes vonalkötegek bizonyos ritmus szerint az öt mező alsó három mezejét, majd a felső hármat, ismét az alsókat és újból a felsőket kötik össze. A rovátkolás csak a legalsó mezőben folyamatos. Ez alatt egy 4 mm széles, párhuzamos vonalakkal határolt üres mező következik, melyet egy ferde rovátkolással kitöltött V alakú díszítményekből álló, 2,1 cm széles körpalást követ. Ez alatt ismét egy 4 mm-es üres mező következik. (2. kép 4., 3. kép 1.) Az így leírt mintázat sajnos csak az edény kb. 1/3 részén maradt meg plasztikusan, a felület többi részén igen gyengén látható, vagy teljesen lekopott. * A szakirodalom által korábban üstnek, majd Patay Pál magyarországi bronzedényekről írott összefoglaló munkájában már medencének nevezett jellegzetes, kétfíilű edények számos példánya és több változata ismert. Típusba sorolásuk fő szempontjai: a fúggesztőpántok szerkezetének és az edény fenékrészének milyensége, valamint az oldalfal ívelt, vagy szögben megtört volta. Mindezen alapján a bölcskei szórványról a következő ismérvek összegezhetők: Kétszárú, kereszt alakú függesztőpántjai az előforduló leghosszabb változatot képviselik. Az edény alja gömbölyített, bár ez a sérülés miatt nem jelenik meg látványosan. Feltűnő ugyanakkor, hogy oldalfalai, melyek nem sérültek - a fenékrész ívesen törő vonaláig csaknem egyenesek. Ez az eddig ismert hazai üstök közül egynél sem fordul elő. Mindezen jegyek alapján leletünk a kétfulű bronzüstök C típusába sorolható, melyek használati idejét G.v.Merhart véleményét elfogadva Patay Pál is a Ha C-D időszakára teszi. 15 Magyarországon ebből a típusból összesen három példány ismert; egy Artándról, egy Somlószőlősről, egy pedig a Tolna megyei Regölyből. Összehasonlítva leletünket e három ismert C típusú edénnyel első különbségként az tűnik szembe, hogy mindháromnak a fuggesztőfulei torziósán elcsavartak. Ennek azonban nincs különösebb jelentősége, mert olykor egy edénynél is előfordul a két fúl ilyen különbözősége, sőt az ugyancsak Ha C-D kurdi cisták esetében azt is tapasztalhatjuk, hogy egy depot anyagon belül is fellelhető mindkét változat. A fülvégek madárfejes díszítménye mindhárom C típusú edényen megtalálható, de sokkal leegyszerűsítettebb változatban, mint a bölcskei üstnél. Az edényperem alatti mező különböző magasságú körpaláston való díszítettsége az már A típusú üstöktől kezdve jelen van, de a bölcskei edény rovátkolt díszítésére az eddigi anyagban nem találtunk párhuzamot. A három ismert C típusú üst közül az ártándi teljesen dísztelen, a regölyi üst peremét pedig csupán a keresztpánt feletti részen futó párhuzamosok által képzett két-két horizontális mező díszíti. A Somlószőlősön előkerült edényen azonban felfedezhetjük a bölcskei motívumok egy részét, a ferde vonalkázással kitöltött V alakzatokat, melyek itt nem függőleges rovátkolással kombináltak, hanem önmaguk alkotnak három egymásra épülő sorból álló mezőt. A kutatás jelenlegi álláspontja szerint a regölyi és somlószőlősi lelet bár periférikusán és feltehetően helyi készítményként, de még beletartozik a C típus központját jelentő keleti halstatt kultúra kiszélesített körébe. A sírleletként előkerült ártándi üst azonban már kívül esik azon és valószínűleg hadizsákmányként, vagy kereskedelmi úton kerülhetett a Kárpát medencébe keletről érkező tulajdonosához és a típus normál használati idejénél jóval később került annak szkíta tárgyakat rejtő sírjába. A tipológiailag hasonló edényeket tartalmazó hallstatti sírok keltezését figyelembe véve K. Kromer az ártándi üstöt Kr.e. 600-500 közé, a somlószőlősit pedig 800/750 és 600 közé datálta. 18 Valószínűleg ebbe az időszakba illeszthető be a Szécsi gyűjtemény Ha C típusú bronzüstje is. 3. Bronz sisak. A közölt tárgyat ifj. Bányai János paksi horgász találta 1999 októberében a Pakshoz tartozó homokos fürdőhelyen, két horgászhely közötti sétája alkalmával. Felkeltette érdeklődését a homokból kiálló réz rudacska a végén lévő gömbbel. Azt hitte, hogy egy tűzhely ajtajának a nyitógombja, ezért előbb belerúgott, majd miután a tárgy nem mozdult, körülkaparta a sisakot és kiemelte a helyéről. Szerencsére ennél a példánynál az egyébként elég sérülékeny csúcsrész igen jó állapotban volt, így nem tört el és nem szakadt ki, csupán elferdült kissé és a sisak teteje horpadt be. (4. kép 1-5., 5. kép 2.) Nagyjából egy hónap v. MERHART 1952, 6, PATAY 1990, 31. HAMPEL 1886, XIV-XV.t., PATAY 1990, Taf. 51-63. PATAY 1990,31. PATAY 1990, 31, 119.jegyz. 104
