Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

Végül is az egészen kicsi birtokot, főleg ha az csak a ház, vagy a belsőség volt, egy személy vette át, és a többit kifizette belőle, vagy az egészet eladták és a befolyt összegen osztozkodtak. Ennek az ésszerű határnak a betartására a földesúr is szigorúan ügyelt, adózási szempontok miatt az elaprózódást nem engedte meg, ez a határ általában a nyolcad telek volt. Gyakori a következőkhöz hasonló végrendeleti feljegyzés: „minthogy Ör. Bogár Istvánnál örökségben maradott Mihály nevezetű fia meghalálozott, de egy élő gyermeket hagyván maga után, a hátra hagyott özvegye pedig pilisi legény bizonyos Asztalos Ferenchez férhez ment légyen s nevezett Ör. Bogár István a maga örökségéből ki menni nem akarna, és anélkül is megholt Bogár Mihálynak egy successora maradott volna, annyival is inkább, hogy Mtgos Uradalom a sessionalis földeket elhasogatni nem engedné, a háznál lévő 1/4 föld annál is, és így Asztalos Ferencnél megmarad... "

103 Vagy ahogy Ör. Bogár János végrendelkezett: „atyámról osztályban jutott kevés szöllömre nézve azt a rendelést teszem, hogy jóllehet abból ősi szöllö lévén azon darab szöllöm egy ember kapást sem tenne, és így három gyermekeim között felosztani érdemes nem volna"

104

, ezért egy fiúé marad, aki leánytestvéreit pénzben tartozik kifizetni. A természetbeni egyenlő osztály egy részről a földek túlságos aprózódásához, másrészről pedig a felaprózódástól való félelem miatt a gyermeknemzés korlátozásához vezetett. Mattyasovszky Miklós írta a század elején: „Ahol gyermekrendszer van ott nincs törzsöröklési szokás, a hol törzsöröklési szokás van, ott nincs gyermekrendszer. "

105 Ezt úgy érthetjük, hogy a németek a törzsöröklési szokással, a magyarok pedig a születéskorlátozással, tehát az egykével és a kétkével védekeztek a vagyon elaprózódása, szétforgácsolása ellen. A Sárközben sem volt általánosan követett szabály az öröklés kérdésében. Werbőczy Hármaskönyve értelmében a jobbágy mind ingó vagyonát, mind saját tulajdonában lévő házingatlanát, mind a földjébe fektetett munka becsértékét felesége és leszármazói, fiúk és leányok egyformán örökölhették. Magva szakadás esetében a jobbágy vagyona földesurára háramlóit. Úgy látszik azonban, hogy ezt a szabályt nem hajtották végre. A bizonytalan joggyakorlat miatt igen változatos volt az öröklési jogszokás. A fiúk egyenlő öröklését, a leányok teljes öröklését, vagy a törzsöröklést mind megfigyelhetjük. A régi történeti irodalom szerint a sárközi parasztságra az osztott öröklés volt a jellemző, szemben a német nemzetiségűek törzsöröklésével. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy e kérdést minden esetben csak egyedi módon ítélhetjük meg.

106 A következő lehetőségek figyelhetők meg: 1. Ha fiú örökös van, azok közül valamelyik örökli a birtokot, hogy melyik erre általános szabály nincs, de bizonyos határon belül fel is oszthatják az ingatlan vagyont is. 2. A leányok teljes öröklése csak akkor látszik biztosnak, ha nincs fiú örökös. Ez a nemesi jog hatása, ahol az ősi és adománybirtokot,- a leány negyed kivételével -, elvileg csak fiági férfi atyafiak örökölhették. A Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában megtaláltuk Baross János

107 anyaggyűjtésének kéziratait, és a jegyzők válaszait a feltett kérdésekre.

108 A válaszok is azon állításunkat igazolják, hogy az örökléshez kapcsolódó szokások - még a négy sárközi falun belül is - igen változatosak. Arra a kérdésre, hogy szokta-e az apa már életében átadni birtokát gyermekeinek Alsónyéken és Öcsényben igennel feleltek. „Vagy a haszonélvezeti jogot vagy pedig a holtiglani lakás és eltartási jogot köti ki magának. " Decsen és Sárpilisen nem szokták átadni. Alsónyéken ez az esetek 20-25, míg Öcsényben mindössze 3%-a. Sárpilisen nem részesítették előnyben a fiúkat a leányokkal szemben, Alsónyéken viszont igen. A fiúk ingatlant kaptak, míg a leányok többnyire készpénzt, pl. egy 3000 koronás birtok esetében a fiú 1000 koronával elégítette ki a Bogár István 1815. febr. 8. Ör. Bogár János 1822. MATTYASOVSZKY 1904. „Dets helységének alól írt elöljárói köztudomás után hitelesen bizonyítjuk azt: hogy mintegy 80 évekkel ez előtt Decsen el halt Danka Péternek - János - Péter - András - és István utódai maradtak, ezek közül András Ocsénybe házasodott, István pedig Péter testvérjénél, mint világtalan nyomorult tehetetlen halt el - az említett Danka Péter el haltával János és Péter testvérek osztoztak meg az öszves javakon egyenlő arányban - Péter az apai fundus fele részén házat épített - s külön önállólag gazdálkodtak - 1819/20. évben keletkezett határrendezéssel Jánostól, ki az uradalmi szolgálatot vonóssá nem létében nem telyesítheté, mint másoktól is telekföldje elvétetett, rétje, kertjei, szőleje pedig birtokában megmaradt, s így zsellérré lett s miként a Rovatos össze írások is tanúsítják, illy minőségben 1824-ig meg volt, ez után azonban Sára leányának férjhez adásával vejévé lett Kozma Péter házához ment, s annak külön állt házához vitte az említett föld nélküli egyéb fekvősegeit - 5 halála után azokat ezekre hagyván - az atyáról eredő fele fundus on állt házát el pusztító s annak tetejét szinte vejéhez el vitte, falai pedig az idő viszontagságai által elpusztult... " - TMÖL. Úrbéri iratok Decs 14. doboz 1865. okt. 14. BAROSS 1905. TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 3411/1903. 361