Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Gaál Attila: Vezérkorongos fibula, bronzüst és bronzsisak a Duna Tolna megyei szakaszáról

a méretében ugyan jóval kisebb (Kb. 8 cm hosszú), így korongjainál kevesebb menetből álló, a fibulatestnél csavart huzalból készített tárgy földrajzilag igen közeli párhuzama lehet leletünknek. Egy vízi - főleg folyóvízi - leletnél mindig számolhatunk azzal, hogy egy ilyen apró használati tárgy a vízen utazó ember ruházatáról is leeshetett, s így nem feltétlenül köthető egy, éppen az adott térségben lakó népességhez. Utalnunk ugyanakkor arra is, hogy Bölcske térségében mind a mederkotrásokból, mind pedig az 1551,5 fkm-nél a Dunában végzett római erődfeltárás közben bőven kerültek elő későbronzkori bronztárgyak. A közeli Szentandrás-pusztáról származó leletek között pedig a váli kultúrához tartozó leletek is találhatók. Különösen fontos ez számunkra, mert Patay - vitatva Kőszegi Frigyesnek a gyermelyi és más vezérkorongos fibulákat tartalmazó lelet keltezésével kapcsolatos álláspontját, - más Aj

fl típusú fibulákkal együtt a gyermelyi, és a bokodi fibulákat is (lényegében a váli kultúrához kötődően) a HA

2 időszakra teszi, feltételezve használatukat a HB időszakban is.

13 Bízunk abban, hogy az analogikus jegyek alapján ugyanebbe a körbe sorolható bölcskei fibula lelőhelyét későbbi, szerencsésebb leletek is hitelesítik majd. 2. Kétfülű bronz üst. (Ltsz.: Szécsi gyűjt. D.98.15.) A Bölcske magasságában, az 1551,5 folyamkilométernél jelenleg már a Duna sodorvonalában lévő IV. századi római kikötőerőd valaha a folyam keleti főágának nyugati partjára épült úgy, hogy az építmény nagy része a parton állt, kelet-nyugati irányú falai azonban benyúltak a vízbe. Az egykori parti rész omladékainak eltávolítása közben számtalan aprólelet került elő a késői bronzkortól egészen VII. századig bezárólag. Az elrendelt kotrási tilalom ellenére időnként az erőd közvetlen közelében is folyt a sóderkitermelés. E munkálatok közben került elő és jutott Szatmári András kotrós tulajdonába egy erősen meggyűrődött fenekű, de nagyjából ép, kétfülű bronzüst, melytől évekig nem volt hajlandó megválni, majd mégis átadta azt jelenlegi tulajdonosának. (2. kép 4.) Az üst felülete sárga bronz színű, rácementálódott homokkal vegyes oxid csak a fenékrész közepén, a homorú köldök alján és az oldalfal felületének csekély részén látható. A találó szerint ebben az állapotban került elő, ő az edényt nem tisztogatta. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor elképzelhető, hogy a munkálatok során megbolygatott tárgy először vissza esett a meder aljára és csak bizonyos idő elteltével emelték ki véglegesen. Ez alatt az idő alatt a sodrásban áramló finom homokszemcsék tisztára súrolhatták a felület nagy részét. A kissé körhagyóra deformálódott üst átmérője 27,3-29 cm között váltakozik. Peremig mért magassága jelenleg 13,2 cm, de eredetileg ennél legalább 2-3 cm-re magasabbnak kellett lennie, mivel éppen a fenékrész sérült. A kívülről homorú, befelé domborodó, kör alakú köldök erősen benyomódott, környezete behorpadt. A köldök átmérője belül 7,4 cm. Az üst két íves tartófüle kör átmetszetű, hengeres pálcából készült. Ezek középen a legvastagabbak (0,65 és 0,75 cm), a függesztő karikánál a legvékonyabbak (0,5 és 0,6 cm), kiterített hosszúságuk 51,7 cm. Kampószerűen visszahajtott végeik madárfej formájúak, a madár nyaka hosszú és hátrahajló, csőre lapos, összességében leginkább hattyúra emlékeztető. (2. kép 4., 3. kép 1.) Az edény testére egyenként négy-négy szegeccsel rögzített kétszárú függesztőpántok kereszt alakúak. Ezek karikái a szájperem alól indulnak és mintegy háromnegyedük emelkedik a perem fölé. A függesztő csaknem párhuzamos függőleges szárai rendkívül hosszúak (13,2 cm), az edényfal alsó hajlatán is túlérnek, ellaposodó, trapézos végeiket 9-9 bereszelt apró rovátkával díszítették. (3. kép 2.) Megfigyelhető, hogy az egyik alsó pántvégnél a szegecs az edényfalból kiszakadt, ezért az edény belsejébe egy foltot tettek és azt most már két szegeccsel erősítették meg. (3. kép 1, 3.) Egy másik korabeli javítás az edényfal íves részén egy függőleges repedést fed el. Az 1,2 cm széles és 4,9 cm hosszú foltot 11 db szegeccsel erősítették fel. (2. kép 6.) A szájperemet - a deformálódás megnehezítése végett -, az ép falrészek 0,2 cm-es vastagságának kb. kétszeresére vastagították meg. Az edényfal felső részén egy, a peremtől mérten 5,6 cm széles díszített mező fut körbe a következő osztás szerint: A perem alatt egy 4,5 mm-es díszítetlen rész van, amely alatt függőleges vésett vonalkázással sűrűn rovátkolt, párhuzamos vonalakkal öt részre tagolt mező következik. Ezek együttes magassága 25 mm. A 11 SZÁRAZ 1891, 322,

1. tábla 4. 12 A IV. századi kikötőerőd feltárása során a római réteg alól előkerült későbronzkori tárgyakat (közöttük három darab ép sarlót, vésőket stb.) a feltárásról szóló monografikus feldolgozásban közöljük majd, az ugyancsak az erőd területéről származó bronz üstöt pedig jelen dolgozatunkban. SZABÓ-SZÉCSI 1994, 100., KŐSZEGI 1960, 186., KŐSZEGI 1988, 127. 13 PATAY 1964, 19-20. 14 Segítő együttműködéséért Szécsi Attilának tartozom köszönettel. 102