Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Gaál Attila: Vezérkorongos fibula, bronzüst és bronzsisak a Duna Tolna megyei szakaszáról

Gaál Attila Vezérkorongos fibula, bronzüst és bronzsisak a Duna Tolna megyei szakaszáról Az elmúlt évtizedek privatizálási hulláma - mint az várható volt - igen hamar elérte a sóderkitermeléssel és kavicskotrással foglalkozó nagy vállalatokat is. A dunai vállalkozások nagy részének magánkézbe kerülése egyszersmind felgyorsította a kitermelést, ami egyre több régészeti lelőhely megbolygatásához és számtalan szórványlelet előkerüléséhez vezetett. Ez. utóbbiak további sorsát tekintve sajnos több a rossz példa mint a jó. Hiszen rendelkezhet a régészeti emlékekről a törvény akármilyen gondossággal és szigorúsággal, a valós helyzet mégis csak az, hogy az igen kevés pénzzel, viszont annál nehézkesebb adminisztrációval működő múzeumok egyszerűen nem versenyképesek a leletekért folyó küzdelemben. A zsebből, azonnal fizető magángyűjtők hetente többször is végiglátogatják az elérhetőségi körzetükben lévő kotróhajókat, sódertelepeket és tulajdoni- valamint adózási nyilatkozat nélkül is felvásárolják a hetenkénti váltások személyzete által talált, sokszor egymás elől is dugdosott leleteket. Az így begyűjtött tárgyak egy része sajnos nepperek kezére jutva, rövid időn belül régiségkereskedőkhöz, vagy a fegyver- és éremgyűjtő klubok hátterében működő zugkereskedőkhöz, s áldásos tevékenységük folytán nem egyszer külföldre kerül. Ezekről a hazai régészet többnyire örökre lemondhat. Van azonban a 1. kép: A közölt tárgyak lelőhelyei a Dunaföldvár Paks közötti Duna-szakasz mentén. 1 Természetesen tudjuk, hogy nem ez a legjobb és főleg nem ez a törvény szerinti megoldás. Személyes tapasztalatunk azonban az, hogy ha ezekben az esetekben is a törvény szigorával lépünk fel, az információs csatornák azonnal bezárulnak és a leleteket örökre szem elől veszítjük. 2 Vitéz József kotrómester emelte ki a sóder közül az ép fibular, tőle szerezte meg azt jelenlegi tulajdonosa. tárgyaknak egy szerencsésebb csoportja is, amely - bár többnyire ugyancsak a fenti módon, - de olyan magángyűjtők tulajdonává válik, akik pontos lelőhely nyilvántartást, leltárkönyvet vezetnek és gyűjteményük egyetlen darabját sem adják, vagy cserélik el. Sajnos ez a ritkább. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy velük a múzeumoknak lehetőleg jó kapcsolatot kell teremteni és a gyűjtemény minden arra érdemes darabját közölve biztosítani kell bekerülésüket a régészeti irodalomba, ezáltal ismertté, jól nyomon követhetővé és visszakereshetővé téve azokat. Az alábbiakban Szécsi Attila bölcskei gyűjteményének két darabját valamint egy Paks térségében a szerencsés véletlen folytán előkerült, - ezúttal nem kotrásból származó - tárgyat ismertetünk a közreadás iménti szándékával. (1. kép) 1. Vezérkorongos fibula. (Ltsz.: Szécsi gyűjt. D.98.14) A Duna Bölcske feletti, jobb parti mellékágának a Kéményesi Dunának kotrása közben került elő a mellékág befolyójának tisztítása közben.

2 A teljesen ép, sérülésmentes fibulát egy vezérkorong, valamint 3 pánttal összefogott négy-négy pár oldalkorong alkotja, melyhez a vezérkoronggal ellentétes végén rugótekercs és az alul lévő hosszú tű tartozik. Felső felületét, - főként a korongokat és a fibulatestet összefogó pántokat - vékony, rácementálódott lepedék fedi, helyenként türkiz színű oxiddal vegyesen. Alja csaknem teljesen tiszta, 99