Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Szalay Zoltán: Bölcske-Kálvária feltárásán előkerült 16–18. századi leletek restaurálása

A bölcskei szervesanyag leletek restaurálása Bölcske-Kálvária 1995., 79 számú sír, süveglelet. Fejfedő a sírban, a temetkezési szokásoknak megfelelően, összehajtva a koponya alatt volt, alakjára azonban még nem lehetett biztonságosan következtetni. Miután a szükséges dokumentációk elkészültek, a koponyát leemeltük a leletről. A rárakódott földtől - amennyire csak lehetett - puha ecsettel megtisztítottunk, majd műanyaghálóval körbe tekerve, papírvatta közé csomagoltuk. A végső tisztításra a beszállítás után került sor Tisztítás A műanyaghálóba csomagolt leletet, először desztillált vízben áztattam, s időnként a hálónál fogva a vízben meglengettem. A rárakódott homoktól így nagyrészt sikerült megszabadítani. Ekkor megmértem az áztató víz pH. -értékét, ami ekkor 6.00 pH volt. Ez megfelelt annak a korábbi elképzelésemnek, hogy a benőtt haj szálgyökerek az adott helyen - a meszes talajnak megfelelően -, savas mikrokörnyezetet hoztak létre és ez tette lehetővé , hogy viszonylag jó állapotban találtuk a leleteket. Miután a desztillált vízben a nemez lapok nem váltak szét, az áztatást mosószeres vízben folytattam, majd a tisztítást „Evanát" ionmentes mosószerrel végeztem. Mosás közben, a fellazult gyökérszálak nagy részét is sikerült csipesszel eltávolítani. Azokat a haj szálgyökereket, amiket nem tudtam a nemez sérülése nélkül eltávolítani, az eredeti felülettel egy szintre vágtam. Ezután a nemezlapok már elváltak egymástól, s hogy ne ragadjanak újra össze, fokozatosan PVC lapokat csúsztattam a rétegek közé. A lapok szétválasztása után végre kialakult a süveg formája. A fejfedő jól érzékelhetően egy magasabb belső részből és egy alacsonyabb külső hengerből állt. A belső henger magasságát meghatározták a befelé hajló felső szélek, melyek a henger tetején befelé hajolva középen összeértek úgy, hogy összeérve egy kettős púpot alkottak. A belső hengeren aránylag kevés hiányt találtam, ám a külső henger meglehetősen hiányos volt. Utóbbi magasságát pontosan meghatározni sem lehetett, mivel csak alsó szélének helye volt biztos - a felső széle azonban nem volt meghatározható, Sok hiánya ellenére biztos, hogy a süveg nem volt csákóra vágva.

3 A külső és a belső henger összeillő pontjait négy helyen összejegyeztem. Kiegészítés (1-2. kép) Kiegészítő anyagnak düftint választottam. Úgy találtam, hogy a kereskedésben kapott düftin színe, ugyan világosabb volt az eredetéinél, mégis illik ahhoz. A süveg anyagának meglehetősen merev volta indokolta, hogy az alábélelést ragasztási technikával oldjam meg. Ragasztóanyagnak a „Vrieselin" fóliát választottam. Ennek előnye, hogy könnyen kezelhető, nagyon kis mennyiség kell belőle, és ha szükséges, könnyű eltávolítani. Ez utóbbi tulajdonsága megkönnyíti a vele való munkát is, mert lehetővé teszi az ideiglenes ragasztást, ami akkor szükséges, ha nem lehet egyszerre kijavítani az anyag esetleges torzulásait. A következő munkafázisban kiszabtam a düftint. A középső hengerhez viszonyítva, felül ráhagytam annyit, amennyi a süveg tetejéhez kellett, alul pedig annyit amilyen magas volt a belső henger. Ezután, a megfelelően elrendezett alábélelő anyagot, a hengerbe helyeztem úgy, hogy az élek összeillesztése olyan helyre kerüljön, ahol végig meg volt az eredeti anyag. A két réteg közé behúztam a ragasztófóliát és a kettőt összevasaltam. A vasalást selyem fokozatra állított vasalóval belülről végeztem, hogy a két anyag jól összesimuljon. Miután ezzel végeztem, a süveg tetején ráhagyott kiegészítő anyagot, a tető formájának megfelelően összeszabtam. Itt is ügyeltem arra, hogy a szükséges vágások a süveg végig érő darabjaihoz essenek. Ez azért szükséges, hogy az anyagszélek illeszkedései ne látszódjanak. Ezt követően az alsó résznél 3 A „csákóra vágás" a süveg külső, felső peremén lévő ferde behasítás, amely tulajdonosának katonaviselt állapotára utalt. Illetéktelenek számára a csákós süveg viselését általában tiltották, sőt büntették is. (A csákóra vágásra lásd pl. Gaál Attila, Későközépkori leletek Tolna megyéből I., in: A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. 109-131. Szekszárd 1979. 473