Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Szalay Zoltán: Bölcske-Kálvária feltárásán előkerült 16–18. századi leletek restaurálása
is számolni kell, hogy ha a szárazság és a nedvesség váltakozása sokszor ismétlődik fizikailag is roncsolódnak a leletek, míg tartósan csak száraz, vagy tartóan csak nedves környezet kedvező az ilyen anyagok fennmaradására. Mindebből viszont egyenesen következik az, hogy a Bölcskén, közelebbről a vizsgált temető területén található talaj, valamint a település környékének éghajlata sem indokolja e szerves leletanyag tapasztalt, viszonylag jó megmaradását. Dávid Lóránt egy 1994-ben megjelent dolgozatában foglakozik Bölcske természeti földrajzával, fentiek alátámasztására ebből a munkából idézek néhány ide vonatkozó részletet 2 : A Mezőföldet (genetikai kialakulását, fejlődését és természeti földrajzi jellemzőit tekintve) az Alföld legnyugatibb mezőtájaként értelmezhetjük, míg topográfiailag az ország nyugati felét jelentő Dunántúl keleti részéhez sorolandó. Bölcske környéki mélyfúrások igen vastag (500-600 m) harmadkori agyagos-homokos pannon rétegsorokat tártak fel. A harmadkorban a Mezőföld északi része jelentősen kiemelkedett. A negyedidőszaki fej lődés során a Bölcske környéki terület az Os-Sárvíz valamint a hozzákapcsolódó Dunakömlőd-paksi és a Dunaföldvári löszplatók felől leszaladó árvizek, időszakos patakok és mellékfolyók nagy kiterjedésű hordalékkúpjainak keleti szárnyához tartozott. A lösz és a homok ma is párhuzamos, pásztás elrendezésű. Ennek oka, hogy a szerkezeti irányokhoz kapcsolódó folyóvizek pályáin, a homokos hordalékkúp felszínen később a szél munkája nyomán futóhomok, a köztes, folyóvíztől kevésbé háborgatott felszíneken, a szél lebegtetett hullóporos hordalékának lerakodási helyén pedig löszös üledék keletkezett. A legfelső szintben Bölcske környékén is részben holocén folyóvízi üledékek borítják a felszínt, a legjellemzőbb talaj az értékes mezőségi talaj. A Bölcske környékére jellemző geológiai rétegek és a legfelső talajréteg kialakulására, valamint a temetőben feltárt sírokban létrejött környezeti tényezőkre az említett dolgozatból kiragadott adatok alapján következtethetünk. Ezek az adatok alátámasztják előbbi feltételezésünket, miszerint nagy mélységig viszonylag gyors volt a víz migrációja, az áramló víz magával ragadta a mikrobák anyagcseretermékeit és lehetővé vált a mikrobák további életműködése. A meszes, bázikus talaj pedig a baktériumok hatékony bomlasztó tevékenységét valószínűsítik. A település éghajlata Bölcske térsége Magyarország melegebb tájaihoz tartozik, mely éghajlati szempontból a Dunántúlon különleges helyzetet foglal el. A többi résztájhoz képest kevésbé felhős időjárása, több napsütése, nagyobb hőmérsékleti ingadozása, alacsonyabb nedvessége, kisebb szélereje, csapadékban szegényebb volta, a nyári időszakban aszályosságra való hajlama a szomszédos alföldi tájakhoz teszi hasonlóvá. A sírokban megmaradt és így a feltárás során előkerült szerves anyagú leletek mindig a fejeknél, vagy a lábaknál fordultak elő. A hasüreg környékén volt, textilből és bőrből készült ruhafélék és más tárgyak általában elbomlottak, ami természetes, mivel a zsigeri tájakon leghatékonyabb a baktériumok tevékenysége. Mindez ugyan tény, de nem szolgál magyarázatként arra, hogy miért csak ebben a néhány sírban maradtak meg ilyen jó állapotban szerves anyagok. A magyarázatot valószínűleg abban kell keresnünk, amiben ezek a leletek különböznek más hasonló leletektől. Ilyen például az, hogy sűrűn behálózták őket a növényi haj szálgyökerek. A gyökérszőrökről pedig tudjuk, hogy a táplálék felvételének érdekében oldást elősegítő anyagokat is kiválasztanak. Benövéseikkel ugyan roncsolták a leletek anyagát, ugyanakkor - különösen a süvegek anyagában - bizonyos összetartó erőt is képviseltek. Végső magyarázatot azonban - véleményem szerint -, a haj szálgyökerek által kiválasztott savanyú anyagokban kell keresnünk. 2 Dávid Lóránt, Bölcske természeti földrajza, in: Bölcskei tanulmányok I. Múlt és jelen Bölcskén. 11-36. Bölcske 1994. 472
