Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vass Erika: Egy cikói német ház élete

A kamra szerepét az egykori nyári konyha vette át. A megváltozott életmód következtében a füstölőt már nem használják, hiszen hármójuk részére nem vágnak disznót. A mezőgazdasági munkák megszűnésével a gazdasági épületek is szerepüket vesztették. Ma már csak tyúkokat tartanak, s a pajta az autó tárolására szolgál. A présház jelenleg csak régi, használaton kívüli eszközök tárháza, hiszen férfi nem lakik a házban, és állatokat sem tartanak. Amíg Kiszler Albert élt, a napjainkig fennmaradt tárgyakat használta, az általa nem használtakat azonban már évekkel ezelőtt kidobták. Amikor olyan tárgyak után érdeklődtem, amik ma már nincsenek, Kiszler Albertné a következőket felelte: „Hát ki tudta, hogy ilyenre még lehet bemutatni! Az ember meg akart szabadulni tőle. " A présházban található többek között a disznóvágáshoz használatos rénfa {Fleischreche), a disznó feldolgozására szolgáló pad {Hackstock), köszörűkő {Schleifstaa), mosóteknő {Wäschmulder), a disznóknak szánt nyers árpa áztatásához szükséges kerek teknő {runde Mulder). Ide tartozik egy fontos eszköz, a zsírprés (Schmalzpress) is, amit az évenkénti két-három disznó vágásakor használtak. Először a zsírt ledarálták, majd üstben kisütötték úgy, hogy az üst aljába két merőkanál vizet öntöttek. Mikor kisült a zsír, merőkanállal kimerték egy lábosba, a töpörtyűt pedig szűrővel szedték ki. Ezután tették be a fából készített zsírprésbe, aminek a szélén körös-körül lyukak voltak. Itt folyt ki a zsír, miután rátették a prés tetejét, továbbá egy rudat és egy követ. A zsírprés alá tettek egy 10 vagy 20 literes fazekat, amibe kifolyt a zsír. Miután leülepedett, fából készült zsírosbödönbe öntötték. Az 1930-as évektől megjelentek a bonyhádi, gyári zománcozott bödönök is, melyeket könnyebb volt tisztán tartani. A kipréselt töpörtyűt a hurkába tették. A pajta és az istálló ma már szintén a szerepüket vesztett gazdasági eszközök tároló helye. Egykori helyüknek megfelelően megtalálható még például a sorhúzó {Zerkel) és a kasza {Sense). A falon fölakasztva lóg a fenőkő tartó {Schlockerfass), illetve a nagylyukú rosta {Reider), amin a lucerna lehullott leveleit rostálták a lovaknak. A présházba vezető ajtó félfájába beleszúrva áll a sarló {Sichel), amivel aratáskor a markot szedték. A padlásra került régi tárgyak között kutakodva is sok értékes darab került elő. Ilyen volt az a hajókoffer is, amelyet 1907-ben készítettek az amerikai útra. A fentiekben láthattuk a kiválasztott cikói nemei zsellérház sorsának, tárgyi ellátottságának változását az elmúlt 110 év alatt. Ez a mikrovizsgálat alkalmat teremtett annak bemutatására, hogy hogyan bővült ki a XX. század első felében a ház a család vagyoni és társadalmi szerepének növekedésével párhuzamosan. Azt is nyomon követhettük, hogy a földek államosítása és az értelmiségi pályák következtében hogyan változott meg az egyes helyiségek használati módja. 467 A pajta egy részlete.