Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
K. Németh András: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól
követ látott feküdni, - itt is elkezdett ásatni s megtalálta a 6 szobás klastromot, majd tovább egy négy szegletes kikövezett helyet talált, melynek négy sarkán égés nyomai látszottak, mi - mint ő mondja hihetőleg egy fa épület helye, mely faoszlopokon nyugodott. - Most már tovább ment és megnézette a harmadik helyet - s innen is kiszedette a téglát -, de ennek ásását beszüntette mivel - a mint ő véli megtalálta az oltár s két oszlop helyét. - A hely rajzát addig is, még Kedves Ernő bátyám lejön s mérnökkel felméretjük, a szóbeli leírás után, itt közlöm. - Még egyre akarom fel hívni Ernő bátyám figyelmét. Régebben, midőn még Petrich 74 bérbe bírta ezen földet Rostytól, egy nagy arany keresztet s több követ küldött fel a n. múzeumba s talán jó volna, ha azokat kedves Ernő bátyám megnézné. A falu helyén, a fehérvári út mellett, szintén találtak két ház helyet, melyek közül az egyik töménytelen vas darabbal volt, tele, míg a másikban egy égető kemenczét találtak. A falu helyét a hosszú domb jeleli, míg az utat a két domb közötti völgy. Tschida már a szőlő vessző árjegyzékét elküldte. - A múlt levelemet, melyben a tévedést helyre igazítottam, úgy hiszem megkapta Ernő bátyám. - Maradtam kiváló tisztelettel Őszinte barátja Paks 93X11/11 Daróczy Zoltán 75 MEGJEGYZÉS: A gyapai középkori romok kitermelését már 1891-ben említi Szelle Zsigmond újságcikkének lábjegyzete: „Hogy Gyapán valami nevezesebb építménynek kellett állani, az. bizonyos, mert amint értesültem, Tshcida paksi közbirtokos úr gyapai pusztáján tényleg találtatott is valami falrom melyből jelentékeny mennyiségű építkezési anyag használtatott fel. Nincs tehát kizárva annak lehetősége, hogy az épület az egykori plébánia templom maradványa volt." Gyapától Ny-ra, a puszta feletti legmagasabb dombvonulaton sikerült azonosítani az igen apró kő- és téglatörmelékkel borított, máig Templomdombnak 77 nevezett helyet és közelében egy jól elkülönülő, másik - talán plébániával vagy udvarházzal azonosítható - törmelékes foltot, amely Daróczy rajzán „klastromként" szerepel. 78 5. Simrák László bátai tanító levele Wosinksy Mórhoz a bátai kolostor ásatásáról, 1899. nov. 10-21. (13. doboz: Vegyes iratok) (12. kép) a. Báta 1899 november hó 10 én d. u. Nagyságos és főtisztelendő Esperes és Plébános Úr! Becses levelére ismét alkalmat veszek válaszolni, s a héten történt ásási eredményekről részletesen értesíteni. A múlt levelemben jegyzett déli fal közepén eredmény nélküli volt az ásás ezokból a két csillaggal jelölt pontokon sem történt próbaásatás. Ezentúl is ugy haladunk azon irányokban amint az utasítást méltóztatott kiadni. Két ember él azok közül egy Mikó nevű a ki már több év óta vak, a ki abban az időben ezen akkoriban 'senki-é' parlagos területen több társakkal reá akadtak a templom alapfalaira, s a mészkövet Baján mészégető vállalkozóknak adták el. A mi a pincze ásást illeti, ezen vágy minden régészeti munkásnál meg van, de ezek csak úgy reményinek, ha arra úgy véletlenül valami alapfalnál akadnának reája. A héten 8 munkás volt 48 koronáról fogok holnap a nyugtát kiállítani s a holnapi eredményről felvett jegyzékkel felküldeni. Petrich Ferenc (Paks, 1826-uo., 1908). Földbirtokos. A pozsonyi jogakadémián végzett, századosi rangot szerzett a szabadságharcban, utána birtokán gazdálkodott. Az 1884-től a kölesdi választókerület országgyűlési képviselője volt a Függetlenségi Párt tagjaként: SZINNYEI1905, X. 1044-1045. Daróczy Zoltán, királydaróczi (Paks, 1872-Bp., 1944). Történész, genealógus. Mosonmagyaróváron gazdasági akadémiát végzett, utána Paks környéki családi birtokukon gazdálkodott, az 1920-as években a fővárosba költözött. „Összegyűjtötte Tolna megye északi részének történeti és régészeti emlékeit, melyek egy része Bécsbe, másik része a Tolnavármegyei Múzeumba került." Megindította a Nemesi Évkönyvet, 120 kötetes családtörténeti adattárat állított össze, régészeti cikkeket is írt: MÉL 1994, 179. SZELLE 1891. TMFN 1981, 199: 37/186. Városi Múzeum, Paks. Rég. Ad., 17-2002. 284
