Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

K. Németh András: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól

nevezték ki a múzeum-alapító plébánost a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé, és Kammerer hagyatékából került elő az apát-plébános eddig ismeretlen fiatal kori fotója is.

30 A barátja által szervezett szekszárdi múzeumot Kammerer minden egyéb módon, társadalmi és politikai kapcsolatai révén is támogatta; a 20. század elején több mint 2000 kötettel rendelkező múzeumi könyvtár hat TI legnagyobb mecénása között tartotta számon. Az 1897-es múzeum-alapítási határozat után a múzeumnak ajándékozott népviseletek bemutatása végett Kammerer közbenjárására a honvédelmi minisztérium az 1896os millenniumi kiállításra készült „alakokból" tizenhetet adott ajándékba. Mint jelentős támogató és kultúrpolitikus Kammerer is jelen volt 1897. június 4-én a megyeszékhely főgimnáziumának üres termeiben létesített ideiglenes „múzeum" ünnepélyes megnyitóján. Bár tanulmányai, majd képviselővé választása a fővároshoz kötötte, a megyei kulturális közélettől sem szakadt el véglegesen. Még 20 éves sem volt, amikor Rómer Flóris tanítványaként a már említett 1876-os őstörténeti kongresszus szervezőbizottságának megyei tagja lett. A Tolnamegyei Közlöny címoldalán ekkor kérelemmel fordult „a megye intelligenciájához: ne terheltessenek netalán már birtokukban lévő, vagy csekély kutatás után talált prehistoricus tárgyakat a kiállításra juttatni. Közös érdek az, melyért felszóllalok; nemcsak az ország, - hogy mily tudományosnak tartja a külföld, arra nem reflectálok, - de megyénk is a világ ítélete alá kerül. "

33 (9. kép) Ott volt az 1883-ban alakult, kevéssé eredményes működésű Tolnamegyei Történelmi és Régészeti Társulat alapítói között is.

34 Egy újsághír szerint az alakuló közgyűlésen Györgyi Bodó Ferencz hagyatéka című munkáját adta elő, „a gyűlés feszült figyelemmel hallgatta az érdekes felolvasást s a szép reményű fiatal embert megéljenezvén, elnök indítványára néki köszönetet szavazott. " A másfél évtized múlva nagyobb sikerrel életre hívott Tolnavármegyei Múzeum-Egylet első közgyűlésén, 1898. december 15-én a 30 tagú választmány tagjai közé választották Kammerert is.

36 Ezen kívül az 1912ben alakult Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület alapító tagjainak sorában is ott találjuk; az egyesület fő célja „a közművelődésnek Tolnavármegye területén való terjesztése és ezzel kapcsolatban a vármegyei múzeum erkölcsi és anyagi támogatása " volt.

37 Több, kimerítően még össze nem gyűjtött, kisebb-nagyobb tanulmányt írt különféle megyei lapokba. Eddigi ismereteink szerint elsőként közölt pl. a megye 1542-1543-ból fennmaradt rovásadó-összeírásaiból, amelyet azóta is csak részben dolgoztak fel. Külön füzetkében jelentette meg a középkori Tolna vármegye törvényszékeinek a későközépkor végén helyet adó elpusztult Csernél falu, a későbbi Csernyédpuszta előzményének lokalizálására vonatkozó törökkor utáni adatokat. Ortvay Tivadar a pápai tizedjegyzékeket feldolgozó nagy könyvében Kammerer adatainak segítségével írta meg a pécsi püspökségre vonatkozó részeket.

38 A középkori Tolna megyére vonatkozó adatgyűjtéséhez hivatalos iratai, levelek, báli meghívók, számlák, gyászértesítők és a 19. század vége valamint a 20. század elejének megannyi más papírterméke ezreit használta jegyzetpapírnak, amelyek nem kevés információt hordoznak személyére vonatkozóan is. A több évtizedes anyaggyűjtés során Kammerer az akkor még jóval nagyobb Magyarország szinte összes családi és sok testületi levéltárában kutatott, de külföldi archívumokba is eljutott. Az összegyűjtött, 17 dobozra rúgó, 2,05 folyóméternyi anyagot az örökösök 1949-ben ajándékozták a szekszárdi levéltárnak, ahol a személyi hagyatékok fondjában várja a kutatókat, levéltárak szerint csoportosított jegyzetekkel, időrendi illetve ábécésorrendbe rakott cédulakatalógussal és vegyes iratokkal. „A több mint két évtizeden át végzett hallatlanul kitartó munka során rengeteg adat halmozódott össze, amelynek tekintélyes része különböző okok miatt ma már egyáltalán nem található vagy csak nagyon nehezen hozzáférhető (levéltárak megsemmisülése, 30 KŐHEGYI - SZABÓ 1996, 12. o. 29. Íj. (41. o. 10. kép); 12 (44. o. 13. kép); fotók: 35. o. 3-4. kép. A közzétevői által 1890 körülire keltezett fotó Koppányszántón készült. A Kammererék háza előtt állt falat, amely a képen látható, már lebontották, de a háttérben látható szobor ma is fennáll. 31 HAUGH 1902b, 39; HAUGH 1904, 3. 32 HAUGH 1902a, 8, 10. 33 TmK 1876. aug. 14. (IV. évf. 33. sz.) 1. A felhívás a következő tárgycsoportokra hívja fel a figyelmet: 1) Kőeszközök, 2) Csonttárgyak, 3) Agyag-edények, 4) Bronztárgyak, 5) Vas-tárgyak. 34 SZÉKELY 1902, 58. 35 Évszázadokon át 1985, 301. 36 SZÉKELY 1902, 59-60. 37 BODNÁR 1914, 109, 137, 153. 38 K. E. 4 levele Ortvay Tivadarhoz, 1888. okt. 1.-1892. ápr. 24.: OSZK L. 39 A hagyaték jelzete: TmÖL XIV/6. 1-17. doboz. Leírása: MAYER 1970. 278