Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

K. Németh András: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól

K. Németh András Kämmerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól „ Emlékezzünk meg arról, hogy ha mi őseink emlékeit nem becsüljük meg, az unokák becsülésére hiába számítunk. " (K E. milleniumi beszéde, Szekszárd 1896) Kammerer Ernő nevével a szekszárdi levéltárban őrzött hagyatékának kapcsán gyakran találkozhat Tolna megye történetének kutatója. (1-3. kép) Bennem is gazdag hagyatéka - nem életrajzi szempontú tanulmányozása közben támadt érdeklődés: mit tudhatunk ennek az - általában még a szakemberek számára is - ismeretlen illetve többnyire csupán egy könyvcím kapcsán („Velics-Kammerer") emlegetett embernek az életéről, aki végzettségére nézve jogász, vállalt feladatait tekintve országgyűlési képviselő, kultúrpolitikus és múzeum-igazgató, valamint nem utolsó sorban történész is volt? írásom elsősorban a szekszárdi levéltárban őrzött hagyatékára és könyvtári adatokra támaszkodva próbálja röviden bemutatni a tudós életét és - nem kis részben megyénkre vonatkozó - történetkutatói munkásságát. Kammerer Ernő Marius Oszkár 1856. november 7-én született a ma Iregszemcséhez tartozó Hékútpusztán. A Kammerer-családnak osztrák nemessége volt, Kammerer Ernő nagyapjának, Ferencnek köszönhetően, aki 1832-ben, Pesten bekövetkezett halála előtt nem sokkal kapta a címet I. Ferenc császártól, 42 évi szolgálatáért. A nagyapa tábori törzsorvosként királyi tanácsos is volt, 13 háborúban vett részt. Már szintén magyar földön, Pozsonyban elhunyt feleségével együtt hat gyermeket neveltek fel; a német név ellenére az apai ágból tehát legkésőbb a nagyszülők már a reformkori Magyarországon éltek. Ernő apja, Gusztáv 1818-ban Aradon született, megyénkbe talán házassága révén került, mert 1854-ben Miszlán vette nőül Nesztor Ernesztine-t, aki három fiút szült neki. A legidősebb fiú volt Ernő, öccse, Gusztáv 1860-ban született és 26 évesen halt meg; a legkisebb fiú, István Ferenc 1865-ben született, katona lett, ezredesként ment nyugdíjba. A fiatalon meghalt középső fiút 1886-ban már Koppány szántón temették el, tehát a család ekkor már itt élt. Nem sikerült kideríteni, mikor lett ez a falu Kammerer Ernő vidéki otthona, meddig élt a család az innen kb. 7 km-re fekvő Hékúton; de az ismert, hogy 1875-ben Kammerer a két település közt, de Hékúttól alig 1 km-re fekvő Barnaháton talált leleteket küldött a fővárosba. Budapesten szerzett jogi oklevelet, ahol bölcsészetet is hallgatott. Az egyetem után az igazságügyi minisztériumnál dolgozott fogalmazóként 1886-ig vagy 1887-ig, amikor átvette a családi gazdaság irányítását Tolnaszántón. „A „rum"-kon, a „bos"-ok között sajnos, annyi a dolog, alig győzöm"- írta 1895 őszén egy levelében.

3 A politikai életbe - a szakcsi választókerületet korábban képviselő apja nyomdokain is ekkor kapcsolódott be a Szabadelvű Párt színeiben: 1887-ben, 1892-ben, 1897-ben és 1910-ben választották meg országgyűlési képviselőnek, legutolsó alkalommal a Nemzeti Munkapárt jelöltjeként a pincehelyi kerületben. írásomnak nem lehet tárgya politikai tevékenységének elemzése és megítélése; mégis érdemes idézni a megyei lap munkatársának róla szóló véleményét 1904-ből, egy politikai ellenfele által ellene szervezett dombóvári „népgyűlés" kapcsán: „Az országban nagyon kevés képviselő van, ki választói iránt való kötelességeit annyira lelkiismeretesen és igazi odaadással teljesítené, mint éppen Kammerer, ki minden választójának, pártkülönbség nélkül, amikor csak hozzáfordulnak ügyes bajos dolgaikban, készségesen és ritka előzékenységgel áll rendelkezésére, olyannyira, hogy alig van nap az esztendőben, hogy választói egyenként vagy tömegesen az ő támogatását igénybe ne vennék. Mint képviselő az országgyűlésen szintén a leglelkiismeretesebben teljesíti kötelességét, úgyszólván minden ülésen jelen van, és a Ház 1 Már születési helyéről is több téves adatot olvashatunk, a puszta neve hibásan Kékút formában is gyakran felbukkan: SZENNYEI 1897, 908; SZÉKELY 1901, 26; SIPTER 1973, 38; GAÁL 1977, 8. o. 20.1j. 2 DARÓCZY 1923, 88-89. 3 K. E. levele Csontosi Jánoshoz (1846-1918; könyvtáros, Corvina-kutató: MÉL 1981,

1. 322.) 1895. okt. 10.: OSZK L. 4 Rövid, főleg a politikai életútra vonatkozó életrajzok gyakori átfedésekkel illetve néhány ellentmondással: Országgyűlés 1896, 316; SZINNYEI 1897, 908-909; SZÉKELY 1901, 26; VÁSÁRHELYI 1910, 208; RNL 1914, 186; T. BOROS 1929, 211; SIPTER 1973, 38. 275