Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel
céhkataszterben összegyűjtött adatmennyiséget. Ez az adatmennyiség azonban még nagyon sok kutatási feladatot jelenthet a korszak kutatói számára.) A Kresz Mária által felkutatott, valamint a céhkataszter alapján ismert céhek adatai jelzik, hogy egy-egy céh az adott időpontban, vagy ha több, más-más időpontból származó adat van, a céh az adatok által adott időintervallumban működött. Ez az időpont azonban több esetben nem jelenti azt, hogy csak attól az időponttól kezdve dolgoznak a fazekasmesterek az adott településen. Sok esetben számolhatunk azzal, hogy már korábbi időszakból származó termékeikkel is találkozhatunk. Másik lényeges kérdés, hogy mikor hagynak fel a mesterek egy-egy településen tevékenységükkel. Az anyaggyűjtés során az általam behatárolt területről 46 helységről találtam adatot, ahol fazekascéh működött, vagy fazekasok működtek. (Táblázat: 1. Fazekassággal foglalkozó helységek a működésükre vonatkozó adatokkal) A gyűjtésben szereplő 46 helységhez hozzáadhatom azokat a somogyi helységeket, (szám szerint 17-t) ahol Knézy Judit és István Erzsébet összefoglalása szerint 340 fazekassággal foglalkoztak, de azokról a néven kívül egyéb adatokat néhány privilégium dátumán kívül nem közöltek. (Pl: Kaposvár, Karád, Miháldi, amelyeket Domanovszky és Kresz is céhvei rendelkező helyként jelöl térképükön. így egyelőre a falvak száma csak azt jelzi számomra, hogy Somogyban számottevő helyi termeléssel számolhatunk, aminek mibenlétét, hatását nyilván még tanulmányozni kell. (Gondolok itt arra, hogy tisztázni kell, pontosan hány fazekashelységet találhatunk a megyében, milyen időhatárok között működtek, mit készítettek az egyes falvakban. A helyi termelés bizonyos igényeket minden valószínűség szerint kielégített, bizonyos típusú edényeket így nem vásároltak más helyekről, de lehetséges az is, hogy nem csak saját szükségletre, hanem értékesítésre is termeltek, vagy hiányzó termék, termény cserélése érdekében készítettek bizonyos fajta árut.) Ha azt is számba veszem, hogy Somogyban 17 fazekassággal foglalkozó helyet említenek, akkor a többi vizsgált terültre (Balaton felvidék, Veszprém, Fejér, Tolna és Baranya megye) 42 helység jut. Elképzelhető, hogy a többi területen is számolnunk kell még helységekkel, ahol kerámiakészítéssel foglalkoztak. Erre a feltételezésre igazolásul tudom felhozni, hogy Csákvár céhéhez is még 14 falu tartozott, ahol cserépedény készítéssel foglalkoztak. 341 Mór céhébe a környékbeli falvak is beletartoztak. (Ezeknek a falvaknak a részletes kutatása úgy tudom, nem történt meg.) Az összegyűjtött fazekashelységek esetében a működés időtartamára vonatkozó adatokat is igyekeztem összegyűjteni. (Táblázat: 1. Fazekassággal foglalkozó helységek a működésükre vonatkozó adatokkal) Az adatokból jól látszik, hogy sok helységről van emlékünk, (privilégium, pecsét és egyéb, a céhvei kapcsolatos irat), de ezekből legtöbb esetben igazából nem tudjuk egy-egy céh történetét folyamatában végigkövetni. Bizonytalan, hogy a meglévő adat a kézműipari tevékenység, céh működésének kezdetét jelzi-e, vagy az adott helyen iparosok a céhlevélnél korábbi időponttól való működését is feltételezhetjük. (Véleményem szerint sokszor joggal.) így sok esetben nem tudjuk, hogy pontosan mettől meddig működött a céh. 342 (PL: Bátaszék, Bonyhád, Dunaföldvár stb. - lásd a táblázatot) Néhány, valamiféle ok miatt részletesen kutatott hely fazekasságáról tudjuk, körülbelül mikortól meddig foglalkoztak kerámiakészítéssel. (Baja, Mohács, Kalocsa, Csákvár, Mórágy) A céhek, ill. utódszervezeteik általában még a 20. század elején is folytatják tevékenységüket, de a bekövetkező gazdasági változások hatására már komoly válságban van termelésük 343 (ezt a mesterek számának változása is mutatja), ezért termelésükben új irányokat kerestek, amelyet főként a díszkerámia készítésben találtak meg. (Pl. Mohács, Baja) 340 KNÉZY - ISTVÁN 2001, 111-142. 41 DOMANOVSZKY 1981, 199-200. 342 A céhek megszűnte utáni fazekasság nem szűnt meg, Ipartestületek alakultak, majd szövetkezetek. így folyamatosnak tekintem a „céh" működését. Ez az időszak már nem igazán érinti kutatásomat, de azt hiszem, nem érdektelen a megszűnés ideje sem. A válság a konkurenciaként jelentkező keménycserép, porcelán, valamint a zománcos edények nagyobb mérvű elte következtében jelentkezik. Ehhez hozzájárulnak az életmódbeli átalakulások, a divat kérdése is. 241
