Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel

A két céhlevél (1747. és 1748.), valamint Púpos János inaskodásának időszakában (1724-27.) tehát feltehetően voltak a mezővárosban fazekasok. Úgy tűnik azonban, hogy az 1820-40. közötti időszakban, amikor az anyakönyvek már nem tartalmaznak fazekasokról szóló adatokat -, már nem működtek fazekasok a mezővárosban. Ugyanez a kép tárul elénk 1868. és 1873. évi adóösszeírások adatai nyomán is.

32 Dobos Gyula a „Száz magyar falu könyvesháza" sorozatban Ozora

33 mezőváros történetét írta meg. A fenti adatokat nem említette a szerző a „Mesterek, kereskedők orvosdoktorok" című fejezetében. A csizmadia (1768), takács (1768), szabó, szűrszabó (1770) céhek privilégiális levelét említi, fazekasokét ebből a korszakból azonban nem. Az 1828-as összeírás szerint Ozorán és a hozzá tartozó Döbrentepusztán 10 takács, 6 csizmadia, 3-3 kovács, 2 ács, valamint tímár, lakatos, kötélgyártó és varga volt. A megyehatóság 1850. augusztusi felmérése szerint Ozorán négy céh működött. Takács, szabó, köpönyegszabó és csizmadia.

34 Az ipartörvényt követően a céhek megszűntek, átalakultak ipartársulatokká, majd ipartestületekké. 1873-ban 26 mesterség képviselői dolgoztak Ozorán, fazekas azonban nem volt közöttük.

35 A könyv belső dupla borítóoldalán a Tolna Megyei Levéltárban található fazekas privilégiumlevél részlete látható, amelyet a Tolna Megyei Levéltárban tanulmányoztam. A feltárások során előkerült kerámia meghatározásában - a fentiek alapján még inkább - fontos kérdés, hogy a számba jöhető időszakban honnan származhatnak a várkastély feltárása során előkerült edények. A 18. században minden valószínűség szerint voltak itt fazekasok, és céh is működött Ozorán. Sajnos a kevés adat alapján működésük időhatárait nem tudom pontosan behatárolni, de az biztosnak látszik, hogy a 18. század első harmadában már itt dolgoztak. A 19. század elején azonban már nem voltak fazekasok a mezővárosban. Ha ez így is van, ennek okaira még kevésbé tudok magyarázatot adni. Fazekasok Tolna megyében az 1868-as és 1873-as iparosjegyzékek alapján: Bátaszék 150 iparosból 2 fazekas ill. korsós Hőgyész 122 1 fazekas Simontornya 91 4 fazekas Szegszárd 307 16 fazekas ill. gölöncsér Simontornya 1873 98 4 fazekas Szakcs 33 1 fazekas Tamási 104 2 gelencsér Bölcske 103 2 fazekas Báta 39 1 fazekas Mucsi 50 2 fazekas Gyula-Jováncza 58 4 fazekas Paks mezőváros 1874 432 4 fazekas Bátaszék 1873 96 1 Szekszárd 1874 337 14 Tolna mezőváros 1873 179 2 Bonyhád 1873 244 3 Dunaföldvár 372 13 A két magyar nyelvű céhlevél, a szekszárdi fazekascéh irataiban lelt adat, valamint a lakosság adatai alapján feltételeznem kell, hogy az itt dolgozó mesterek magyar nemzetiségűek voltak. A részletes kerámiaelemzés remélhetőleg választ ad arra is, mit készítettek, milyen, esetlegesen sajátos stílusjegyekkel rendelkeztek, milyen hatások érték őket a forma és mintakincs tekintetében. Ha nem helyi eredetű a kerámia, közelebbi, megyebeli, vagy a Dunántúl egyéb központjaiból származhat a leletanyag. Tolna Megyei Levéltár Alisp. 830.1868. DOBOS 2000. DOBOS 2000, 135-137. DOBOS 2000, 137. old. és VII. függelék: 208-209. Tolna Megyei Levéltár C. 38.936. számú anyagról van szó véleményem szerint, bár a szerző nem hivatkozik rá. 212