Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Miklós Zsuzsa: Sárszentlőrinc – Birkajárás (Homokos) szondázó ásatása
bronzszegecs erősítette a nyélborítást. A penge egyeneshátú, hegye hiányos. A penge tövénél levő veret ferdén rovátkolt. A nyél végén az igen elterjedt pajzs alakú veret látható. Ez a késtípus a Holl Imre-féle B-les típushoz sorolható. Erre utalnak a késméretek és a bronzdíszek is. 18 A sarvalyiakon kívül ismert ez a típus pl. Gyepükaján - Nagykesziről, Szentmihályról, Pilisszentkeresztről, Ozora - Kálváriáról. Ez a késtípus Holl Imre kutatásai szerint steyri import, amely a XV. század második felében - XVI. század elején nemcsak a fő kereskedelmi utak és vásáros helyek környékén volt kedvelt, hanem a távolabbi falvakban is. 23 A lószerszámok közé sorolható a hevedercsat, (11. kép 4.) & patkótöredék (11. kép 5.) és egy patkószög (11. kép 1.). Mindegyik általánosan elterjedt forma a késő középkorban. A háztartási eszközök közül egy sasszeget (11. kép 2.) kell megemlíteni. Ez csatlakozhatott pl. ajtózáró vaspánthoz. 24 Ez a lelet igen gyakori a késő középkori ásatásokon, önállóan, vagy lánchoz, illetve pánthoz kapcsolódva szokott előfordulni. A ruházat tartozéka lehetett a D-alakú vascsat, (11. kép 3.) amely a csatoknak ahhoz a típusához tartozik, amelyeknek az oválisán hajló részét laposra kalapálták. Holl Imre megállapításai szerint analógiái - főleg bronzból, ritkábban vasból - a XIII. század második feléből és a XIV. századból ismertek. Az alapvető forma azonban a XV. században is továbbél; a sarvalyi megfigyelések, leletek alapján a XVI. század 30-as éveiig használták ezt a formát. 25 Valószínűleg az egész középkor folyamán elterjedt, ezért közelebbi korhatározása igen nehéz. (11. kép) Keltezés Az ásatási megfigyelések szerint ezen a dombon a legkorábbi település az őskorban létesült. Később a római korban laktak itt, majd a kora Árpád-korban, Árpád-korban. Az erődítést az ásatási megfigyelések és a leletek szerint a XIV-XV. században létesíthették. Az 55 x 95 m kiterjedésű lakóterület - nagysága és kora alapján - nem kisvár, hanem inkább castellum lehetett. Pusztulása, illetve elhagyása a XVI. század első felére tehető. Korának, rendeltetésének pontosabb megállapításához további kutatások szükségesek. *** Elhelyezkedése alapján a Sárszentlőrinc - Birkajáráson levő földvár a tőle néhányszáz méter távolságban -jelenleg a pálfai határban levő - Hidi dűlőn található középkori faluval lehetett kapcsolatban. Az újkorban Alsó Rácegres pusztához tartozó terület a középkori Al-Egressel azonosítható. A település templomára utaló elnevezés (Rudera) első ízben a Sárvíz völgyét ábrázoló, 1772-ben készült térképen szerepel. 26 (12. kép 1.) Ugyanitt a környék neve: Praedium Racz Egres. A térkép meglehetősen pontos: az épületromot ott jelzi, ahol terepbejárás során megtaláltuk a szétszántott templomot. Szintén pontos a helymegjelölés a II. József korabeli katonai felmérésen: itt Rudera Ratz Egres Kirchen néven szerepel a templomrom. 27 (12. kép 2.) A falu a vár közelében, attól ÉK-re, a Sióparton húzódó dombsoron helyezkedett el, mintegy 450 x 400 m kiterjedésben. A lelőhelyen több alkalommal, különböző megfigyelési körülmények között végeztünk terepbejárást. 28 A házakra szürke, hamus foltok és kiszántott kemencék utalnak. Igen sok a késő középkori cserép, találtunk néhány fémet is. A Sióparton emelkedő domb legmagasabb részén állt egykor a templom, amelyet - a házakhoz hasonlóan - a 2001. őszi mélyszántás erősen megbolygatott. A domb Ny-i oldalán kiszántott 18 HOLL - PARÁDI 1982a, 71-75. 19 HOLL-PARÁDI 1982b, 198. 20 HOLL 1990, 203. 21 HOLL 1994/95, 174. 22 MIKLÓS 1988, 281; HOLL 1994/95, 176. 23 HOLL 1994/95, 173-177. 24 Vö. pl. HOLL-PARÁDI 1982a, 111. kép 10; KV ASSAY 2001, 162, 169. 25 HOLL - PARÁDI 1982a, 86. 26 Tolna Megyei Önkormányzat Szekszárdi Levéltára T 131. 27 Coll. XII. Sect. 27. 28 Miklós Zsuzsa - Csajka Ferenc 1997. július; Miklós Zsuzsa 1997. április 28, szeptember 15; 1998. március 16; 2002. március 8. 173
