Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Pásztor Adrien: A budakalászi avar kori lakosság etnokulturális kapcsolatai

rekeszes üvegtechnikájú, ékvéséses, fogazásos, II. germán állatstílusú, geometrikus ábrázolással díszített, erősen megkopott aranyozású, bronz gyűrű. Mintakincse a 662. vagy a 691. sírok aranyozott ezüst, vésettfogazott állatstílusú övveretek 6. század vége/7, század eleji időszakának leletkörébe illeszkedik.

6 Divatja azonban túlmutat e korai korszakon: a gyűrű készülhetett ugyan a századfordulón, de erős kopottsága miatt nem keltezhető földbekerülése e korai időpontra. A sír üveggyöngyei olyan típusokat képviselnek, amelyek már megtalálhatóak az avar honfoglalók emlékanyagában, azonban divatjuk a 7. század közepénél is tovább mutat. A 759. sírban talált érem a bizánci aranyadó megszűnése (626) előtti időszakban jutott el az avarokhoz. Ez a solidus a temetkezést a 616 utáni évtizedekre, legkésőbb a 7. század második negyedére

7 keltezi. A módosabb réteg asszonyai olykor a germán viseletekre jellemző, öntött bronz csatos, kisszíjvéggel leszorított kapcájú lábbeliket hordtak (pl. 1188., 1400. sírok).

8 Viszonylag gyakori leletek a germán temetkezésekből jól ismert - konyhai szerszámként használt - bárdkések (pl. 290. sír), egy- és kétsoros csontfésűk, vagy a tradicionális meroving kori (frank, thüring, alamann, langobard, gepida) női ruházatra jellemző veretdíszes övcsüngők {pl. 2. kép 694. sír) (694., 810., 960. vagy az 1148. sírok).

9 Utóbbiak közül a 960. sír díszes lemezei már a 7. század második feléből származtathatóak.

10 A germán női ruhaviseletben ritkábban bukkan fel a közepén átfúrt, 24 lapú, fazettált hegyikristály csüngő, amely a kirabolt 787. sír egyetlen mellékleteként maradt ránk. A 6. század utolsó negyedében és a 7. század első felében több nő öltözékét díszítette a derékról lecsüngő bronzveretes faszelence is (3. kép 458. sír).

u E kapszuláknak tulajdonított védőerő a keresztény késő-antik kultúrhagyomány és a pogány hitvilág szinkretizmusát példázza.

1 Az ovális karikájú csatok, a közepükön kivágott lemezű és tausírozott (ezüst berakású) Övdíszek, szíj végek, stb. is a germán népcsoportok (alamann, bajor, gepida stb.) avar környezetben készült emlékeit őrzik. A vésett szalagfonatos, kettősfogazású övveretek (pl. 2. kép 691. sír), szíj végek, gyűrűk pedig a Kárpát-medence új geopolitikai viszonyai között lezajlott gazdasági-társadalmi-kulturális átalakulás során kifejlődött sajátos kora avar művészet hagyatékai, amelyek egyrészt az itáliai langobard kapcsolatok, másrészt az avarok között élt germán néptöredékek mestereinek avar megrendelésre készült emlékei. Gyakoriak voltak a sírokban a pogány rítus szerint elhelyezett étel- és italáldozatok. Közülük leginkább jellemzőek a háziasított (kutya, szárnyasok, juh, kecske, szarvasmarha stb.) vagy a vadászott állatok (szarvas, gázlómadár stb.) maradványai, illetve a koporsóra vagy azok mellé a sírfoldre helyezett bőr-, fa-, fém- és agyagedények. Ez utóbbiak többsége kézzel formált, egy részük helyi készítmény. Ezt példázzák a temetőtől alig két km-re feltárt 7. századi telep kemencéiből és épületmaradványai közül felszínre került kézzel formált, rosszul iszapolt, alig átégett csuprok, fazekak,

13 amelyeknek jó párhuzamai pl. az 508., 940., és 1154. sírokból említhetők. A sírokból ugyanakkor belső- és közép-ázsiai kapcsolatokat őrző csücskös peremű edények is felbukkantak, de szép számban helyeztek az elhunytak mellé jó minőségű, vékony falú, germán hatásra készült, de kivitelezésében keleties ízlést hordozó szürke, illetve kelet-pannóniai fekete edényeket; gyorskorongolt bögréket, csuprokat, korsókat és fazekakat.

14 A 740. női sírban öntött sárgaréz korsót állítottak a koporsó mellé. Az edény vállát, illetve teste alját poncolt, enyhén kidomborított, ezüst- és vörösréz berakású, növénymintasorból álló szalagfríz díszíti. Ezen a növényminták közötti mezőben, a korsó testének központi részén, (a felület jelentős hányadán) két sorban, nyolc egymásba kapcsolódó, dinamikus vadász- és állatküzdelmi jelenetekkel gazdagon díszített relief látható. Az egymásba fonódó ábrázolások (amelyeknek egyes részleteit megtalálhatjuk a késő antik mozaikokon, szarkofágok faragványain, ezüst edényeken stb.) közötti üres tereket gravírozott levél- és indamotívumok töltik ki. A korsó talpán poncolt palmettasor van, a perem széléhez, illetve az alsó domborműsor leghosszabb jeleneténél keletkezett öntvényhiba takarására pedig ívelt, hagymafejben 6 PÁSZTOR - VIDA 1991 - 1993. 7 PÁSZTOR 1995b, 78. 8 116., Abb. 8. 9 VIDA 1996, 109-111. Abb. 1-3. 10 VIDA 1996, 118. 11 VIDA 1995, 239-245. Abb. 13-18. 12 VIDA 1998, 5. 13 PÁSZTOR - CS. BALOGH 1997, 364. 14 VIDA 1999. 93