Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Keszi Tamás: Attila és a nyergekből rakott máglya
több alkalommal említi a Poseidóniosnál tanuló Cicero , továbbá Ovidius, Martialis, Tertullianus, Cassius Dio. Orosius a következőket írja az 5. században: „... Sardanapallus ... apraefecto suo Arbato ... ad bellum provocatus et victus ardenti pyrae se iniecit. " Ugyancsak a késő római időkig ismert állítólagos városalapítása. Hieronymus szerint: „Sardanapallus eodem tempore Tar sum atque Anchialem condidit. Et in proelio victus ab Arbacu Medo semet incendio concremavit. " A hagyomány láncolata tehát a Krisztus utáni 5. századig megszakítatlan, ráadásul olyan szerzőkről van szó, akik később is nagy ismertségnek örvendtek. Hogy a klinéböl miért sella, nem pedig a görög történethez, a pyrához jobban illő ephippium lett Cassiodorus tollán, az könnyen magyarázható. A hunokról közismert volt, hogy amellett, hogy esznek, isznak, alszanak nyergeikben, mint egy klinén - előszeretettel intézik hivatalos ügyeiket is nyeregből 12 - márpedig a sella egy rómaiban magától értetődően idézhette fel a magistratusok sella curulisát A klinét a görögök temetési szertartásaiknál is felhasználták, így különösen alkalmas volt arra, hogy az elpuhult Sardanapallos belőlük rakasson halotti máglyát, ha már életében annyit időzött rajtuk - akárcsak a hunok nyergeikben, amelyekről ráadásul a kortársak is tudhatták, hogy eltemetik a halottal, továbbá ugyanúgy aranyveretek díszítették őket, mint a királyi klinéket. Sardanapallos az ellenség által ostromolt Ninivében lett öngyilkos, Attila a megerődített táborban szánta magát halálra. 13 Két nagy különbség van a két ember között, ezek viszont éppen az erős kontraszt miatt utalhatnak arra, hogy az Attilaféle történethez Sardanapallos esete szolgáltatta a mintát: Sardanapallos élvhajhász életmódjával szemben Attila az egyszerűség prototípusát testesíti meg; előbbi városokat alapít, utóbbi városokat tesz a földdel egyenlővé. Végül, de nem utolsó sorban: Jordanes forrása ismerte Sardanapallost, ugyanis a gótok ázsiai kalandozásai kapcsán a következőkről olvashatunk: „Nam ibi ad radices Emi montis et mari viciniam Anchialos civitatem adgressi mox adeunt, urbem, quam dudum Sardanaphalus, rex Parthorum, inter limbum maris et Emi radices lacasset. " Persze korántsem biztos, hogy az epizód Cassiodorus találmánya. Könnyen elképzelhető, hogy a csata egyik olvasott szemtanújának - talán éppen Aetiusnak - jutott eszébe a hun táborban éjszakára gyújtott őrtüzekről (ta pyra) a történet, mely beépítve a császári udvar számára készített jelentésbe remekül illusztrálhatta a rómaiak diadalát. Természetesen semmi meglepő nincs abban, hogy a történeti események sorába egy Attila jellemét árnyaló kis panelt építettek. A hunok leírása, de különösen Attiláé amúgyis bővelkedik legendás eseményekben. Ezek egy része még a nagy király életében 15 , más réize nem sokkal halála után keletkezett , de olyan is van, amely csak a 19. században. A történet variánsa, a szorult helyzetben értékeit elpusztító I Q várvédő ugyancsak elterjedt figura, a magyar történelemből sem hiányzik. Az Atticushoz Kr. e. 49. május 5-én írt levél megfelelő részletét Havas László a következőképen fordította: „... ilyen zsarnokság aligha tarthat fél esztendeig. Ha tévednék, el fogom viselni, ahogy sok, igen híres és kiváló államférfi elviselte, feltéve, ha hozzá nem szoktatsz engem ahhoz a gondolathoz, hogy Sardanapalus módjára inkább akarjak ágyamban meghalni, mint száműzetésben Themistocleshez hasonlóan." HAVAS 1987, 488. A latin szöveg a következő: „... iam intelleges id regnum vix semestre esse posse. Quod si me fefellent, feram, sicut multi praeclarissimi homines in re publica excellentes tulerunt. Nisi forte me Sardanapali vice in suo lectulo móri malle censueris, quam exilio Themistocleo ..." - CICERO: Epistolae, 368. Havas fordítása azt sugallja, mintha Cicero a levél megírásakor elképzelhető alternatívának tartaná „ágyban, párnák közt" meghalni Caesar uralma alatt, mint olyan száműzetésbe menni, ami esetleg a halálával végződik. Valójában arról van szó, hogy Cicero inkább száműzetésben viseli el Caesar uralmát, minthogy Sardanapallos mintájára halotti ravatalán, ágyán halljon meg, késedelem nélküli öngyilkosságot elkövetve. 11 Bóna István hívta fel a figyelmemet, hogy a hun nagyhatalom utolsó éveiről, így a galliai háború körülményeiről Priskos igen jó értesülésekkel rendelkezett, ami könnyen elképzelhetővé teszi, hogy a panelt ő illesztette be Attila történetébe. (Bóna István szívességét ezúton is köszönöm.) 12 AMMIANUS MARCELLINUS XXXI, 2, 6-7. A Castra Constantia mellett folytatott béketárgyaláson Bleda és Attila ugyancsak lóháton tárgyalt a kelet-római Plintával és Epigenésszel. BÓNA 1991, 55. 13 JORDANES: Getica 210.: „... se suosque ilico intra septa castrorum, quamplaustris vallatum habebat, reclusisset; ..." 14 JORDANIS: Getica 108. 15 Isten kardja- GREXA 1922; HELLER 1912. 16 MORAVCSIK 1926. 17 Attila Tiszába való temetése - BÓNA 1991, 188-190. 18 A hősi halálra készülődő Szondi György története: FORGÁCH: Emlékirat, 54. Hogy ezen történetek hány százaléka felel meg a valóságnak, és hány mögött húzódik meg a példaképgyártás szándéka, az nehezen dönthető el. 64
