Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Tóth Gábor–Targubáné Rendes Katalin–Straub Péter: Torzított koponyájú csontvázleletek Balatonmagyaród–Kápolnapusztán
megnöveljék. 4 Egyes kutatók véleménye szerint ilyen esetben nem is szabadna torzításról beszélni, hanem koponyaalakításról, hisz a fejet széppé kívánták tenni, nem pedig eltorzítani. 5 A hazai paleopathologiai vizsgálatok sorában kitüntetett hellyel bír a torzított koponyaleletek vizsgálata. 6 Hazánkban az első ilyen koponyalelet 1867-ben került elő a Tisza partján. 7 Ezt követően sorra fedezték fel a népvándorlás régészeti anyagától keltezve a Kárpát-medencei torzított koponyaleleteket. Napjainkban a hazai ismert torzított koponyák száma meghaladja a százötvenet. Ez a szám várhatóan tovább bővül, hisz az újabb leletek feldolgozása és közlése folyamatosan történik. 8 Mai ismereteink szerint a szokás a Kárpátmedencébe kelet felől érkezett, talán a szarmata törzsekkel. A hun kort már egyértelműen jellemzi. A germán törzsek körében vált nagyon gyakorivá. A közelmúltig úgy tudtuk, hogy a szokás az avar korban időlegesen megszűnt. Kuriózumnak számít Szegvár-Oromdűlő kora avar kori népességének 32 torzított koponyájú sírja. 9 Józsa László vizsgálatai szerint 10 a torzítás szokása a honfoglaló magyarság körében nem volt szokás. Úgy tűnik azonban, hogy az enyhébb fokú torzítás szokása a további évszázadokban is fennmaradt. A hazai leletek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a gyermek fejét születésétől évekig igen erős kötésekkel formálták - a kötések nyomai a koponyacsontokon könnyen felismerhetők. Ilyenkor a csontokon a koponyatetőn, a homlokon és a tarkó felett a kötések okozta benyomódás jól látható. Ha a koponyatetőn átfutó kötést az áll alatt kötötték meg, akkor az állkapocsízület is deformálódott. Ebben az esetben a nyugalmi helyzetben nem is olyan szoros kötés minden rágó mozgásra, vagy beszéd közben, erőteljes nyomást gyakorolt a fejtetőre. A fogazat esetében gyakran tetőharapás alakul. Jellegzetes még a homlokcsont erőteljes megnyúlása. 11 A mesterségesen torzított gyermekkoponyákon lévő pathologiás elváltozásokról orvosi megközelítéssel Czigány Jenő számol be. 12 E szerint a mesterséges koponyatorzításnak mintegy 10 alakja ismeretes. Magyarországi leleteken a homlok-nyakszirti torzítási forma a leggyakoribb. A koponyatető külső deformálódása és a torzulás mértékének meghatározása mellett ismert, hogy a megnyúlás és deformitás a koponyaalap csontozatán is létrejön, illetve szövődmények alakulhatnak a craniovertebralis átmenet területén. A koponyatorzítás hajlamossá teheti az egyént a hirtelen halálra. A szorító kötések hatására a koponyaüri nyomás tartósan megemelkedik. A tartós koponyaűri nyomásfokozódás kínzó fejfájások és görcsök oka lehet, károsítja az agy kamra rendszert és cerebralis atrophiához vezethet. A hazai torzított koponyaleletekről először Bartucz Lajos 13 , majd Kiszely István 14 készített összefoglalót. Figyelemre méltóak a témában Török Aurél 15 , Pap Ildikó 16 és Nemeskéri János eredményei 17 is. Hippokrates leírása szerint a torzítás elsősorban a előkelő nők körében volt szokás. Későbbi korokban aztán a férfiak körében is felbukkant egyre nagyobb arányban, majd a köznép terhes szokásává vált. Franciaországban például (innét újkőkori torzított lelet is ismert) a 19. században (!) egyes vidékeken annyira elterjedt ez a szokás, hogy a kor orvosi irodalma 45 ezer orvosilag megvizsgált esetet említ a szegényebb néprétegek tagjai közül. Nagy hányaduknál az értelmi képesség csökkenése is megfigyelhető volt. Ugyanebben az időben normandiai orvosok leírják megfigyeléseiket, hogy hogyan történik a torzítás, hogyan kötik fel a pólyameneteket (bandázsokat), „miközben kidülled a csecsemők szeme és ordítanak. A kötések alól hamarosan tetvek másznak ki és a bőr a sérülések miatt elfekélyesedik". Más veszélyei is voltak az ilyen beavatkozásoknak. A torony alakú torzítás esetén vakság is felléphetett. A szellemi képesség csökkenése is igazolódott a homloklebeny sorvadása miatt. Mindezek alapján érthető, hogy hazánkban 1807-ben már orvosi tiltás alá esett, hogy a „született gyermeknek a fejét a módi szerént formálják"™. Néprajzi adat, hogy a 4 Lásd GÁSPÁR 1930-31; BARTUCZ 1938; KISZELY 1976 és LIPTÁK 1980 összefoglaló munkáit. 5 KISZELY 1976. 6 MARCSIK - PAP 2000. 7 Sajnos a pontos lelőhely és a leletkörülmények ma már nem ismertek. 8 pl.: CZIGÁNY s. a., TÓTH - KISS. s. a. 9 FÓTHY - LŐRINCZY 2000. 10 JÓZSA 1996. 11 BARTUCZ 1938; KISZELY 1976, 1978; PAP 1983, 1984, 1985; ÉRY 1991. 12 CZIGÁNY 2000. 13 BARTUCZ 1938. 14 KISZELY 1978. 15 TÖRÖK 1903. 16 PAP 1983, 1984, 1985. 17 NEMESKÉRI 1944-45; NEMESKÉRI - SZATHMÁRY 1990. 18 BARTUCZ 1938; KISZELY 1976. 52
