Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Szőllősy Gábor: Mi célt szolgál a szablya fokéle?

markolat 13 cm. A fokéi hossza: 52 cm. A penge szélessége: 2,5 cm. A szablya tömege 0,8 kg (hüvely nélkül). Az egymás elleni támadásokhoz egy műanyag csőből és hőszigetelő csőhéjból készített szablya-imitációt használtunk (Hossza: 98 cm, átmérője: 3,5 cm, tömege: 0,16 kg.) (2. kép). 1.1: Álló ellenfél ellen acél szablyával Az ellenfelet egy álló imitáció jeleníti meg, erre támadunk lépésben, ügetésben és vágtában. Az ellenfél fejét a lovon ülő ember fejének magasságában egy bokor két ága közé kifeszített, kb. 30 cm hosszú bálamadzag jelképezte. Az ellenfél lovának hasát ugyanerre a bokorra, az anatómiai helyzetnek megfelelő magasságban és hosszúságban kifeszített másik, kb. 100 cm hosszú bálamadzag jelezte. Tapasztalatok: A visszahúzást kényelmesen és a biztos siker reményében csak lépésben lehetett végrehajtani. Ügetésben már bizonytalan volt a találat, vágtában pedig csak véletlenszerűen sikerült a jelképes ellenfél jelképes lovának jelképes hasát felhasítani (3-4. kép). 1.2. Mozgó passzív ellenfél ellen műanyag szablya-imitációval A két ellenfél azonos jármodban lovagol egymással szembe. Csak a támadó használja a szablyát. Tapasztalatok: A visszahúzást csak lépésben lehetett eredményesen végrehajtani. Ügetésben és különösen vágtában a két ló olyan gyorsan elhaladt egymás mellett, hogy a visszahúzás kivitelezésére nem volt reális esély (5-6. kép). 1.3. Mozgó aktív ellenfél ellen műanyag szablya-imitációval A két ellenfél azonos jármodban lovagol egymással szembe, de most mindkettő használja a szablyáját. A megtámadott kivédi a csapást. Tapasztalatok: A visszahúzás eredményes végrehajtásának esélyei tovább romlottak, mert a támadó fél vágásának lendülete elakadt a védekező szablyán. A mozdulat megtört. Ahhoz, hogy folytatni lehessen, a támadó fegyvert át kellett emelni a védekező pengén, és új lendületet kellett venni (7-8. kép). (Miközben a felsőtest védtelenül marad az ellenfél felemelt szablyája előtt!) Ez a tapasztalat felveti annak megfontolását, hogy ha az első támadó vágás eredményes, akkor a támadó penge ugyanígy elakad az ellenfél testében, és a lendület ugyanígy megtörik. Vagyis a László Gyula által feltételezett „egyetlen mozdulat" minimum kettő, akkor is, ha az első vágás nem akad el, hiszen a támadó szablyát az alsó holtpontról egy új lendületvétellel kell visszafelé elindítani. Meggondolandó az a körülmény is, hogy ha levágtam az ellenfelet, akkor a lova már az én potenciális hadizsákmányom, és mint ilyet, már nem célszerű megsebesíteni. A lóval mindennapos közeli kapcsolatban lévő, a lovat becsülő, sőt szerető népekről egyébként is nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a fegyver műszaki fejlesztésnek fontos szempontja lehet a ló megsebzése, megölése. A ló megsebesítésével szembeni további ellenérvként hozható fel, hogy László Gyula állítása, miszerint „egyszerű csuklómozdulat elegendő volt ahhoz, hogy a ló hasát felhasítsák",

5 egyszerűen nem igaz. Ha a két lovas olyan közel kerül egymáshoz, hogy szablyáikkal elérhetik egymás fejét, akkor a ló olyan közel kerül a támadóhoz, hogy az a szablya fokélével legfeljebb felületes izomsérülést, vagy csak bőrsérülést okozhat. Súlyosabb, esetleg halálos sebet csak abban az estben lehet ejteni a lovon, ha a szablya beakad a ló térde és 5 LÁSZLÓ 1944, 352. 276