Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Kiss Gábor: A késő avar kori griffes övcsatok

mindkét népességre tehát ugyanaz a magaskultúra fejtette ki hatását. Ennek egyes eredményei persze merőben eltérőek voltak egymástól. Amíg a germánoknál e jellegzetes övcsatok a keresztény öltözet részeivé lettek, addig az avarok esetében ezek a népviselet mindenféle keresztény tartalom nélküli kiegészítő darabjaivá váltak. E lezajlott folyamat minket itt érdeklő kicsiny részlete véleményem szerint a következőképpen rekonstruálható: A 7. század utolsó harmadában bizánci fennhatóság alatt álló területeken készített griffes csatok kerültek be a Kárpát-medencébe. Mindez feltehetően az Adriára vezető antik Borostyánkő-út valamelyik nyomvonalán még legalább is időszakonként üzemelő kereskedelmi úton történhetett, tekintettel arra, hogy eddigre a közvetlen határszéli kapcsolat a Bizánci Birodalom területével a bolgár honfoglalás miatt megszűnt. E csatok megjelenése természetesen nem maradt hatás nélkül a helyi fémművességre, hanem mintaképül szolgáltak a késő avar kori griffes övcsatokat előállító bronzöntő mestereknek. Ők nyilván először közel változatlan formában utánozták ezeket a csatokat, amelyek griff)e számukra is jelentéstartalommal bírt. A későbbiekben aztán saját ízlésüket és hagyományaikat követve egyre inkább eltértek az eredeti mintaképektől, és a 8. század elejétől számos egyéni változatot gyártottak. A griffes övcsatok használata azonban a jelek szerint nem tartott soká, hiszen kiszorították őket az indás övcsatok, a griffek ábrázolása pedig leginkább az öv véretekre szorult vissza. A nagy szíj végek esetében a sorakozó griffek helyét is egyre inkább az állatküzdelmi jelenetek vették át, amíg aztán a szinte mindent elborító növényi indák stílusa az utolsó griffet is nem száműzte az övet ékítő díszítmény ékről valamikor a 8. század közepe táján. 225