Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
S. Perémi Ágota: Ajka – volt téglagyár késő avar kori sírjai
A tűzszerszámok közül 1927/3. sírból került elő egy háromszögletű, befelé hajló végű, a késő avar korban gyakori 162 csiholóacél, mellette kovakővel. A tűzszerszámok egy ismeretlen rendeltetésű vas tárggyal együtt az öv jobb oldalára felfüggesztett tarsolyban voltak. Az 1998/2. sírból előkerült kova jelzi csupán, hogy eredetileg, a sír elpusztított részén szintén volt csiholóacél, esetleg tarsoly. Az 1927-ben feltárt sírokban több, bizonytalan rendeltetésű vas tárgy látott napvilágot. Valószínűleg vas ár lehetett az 1927/1. sír lelete, míg a 3. és 9. sírok vas tárgyait nem tudjuk meghatározni. A feltáró többször is utal a medencecsontok környékén előkerült vas törmelékekre, de ezek valószínűleg még a múzeumba sem jutottak el. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a női viselethez hasonlóan a férfiak is vas csattal összefogott övet hordtak. Erre voltak ráakasztva a ház körüli tevékenységhez szükséges eszközök. Két - két öve volt az 1927/1., 5. és 9. sírban nyugvó férfinak. Egy öv volt 1927/3. sírban. A vas kés és a tarsoly (tűzszerszámok és vas tárgy) erre az övre volt akasztva. Szintén egy öve volt az 1998/2. sírban nyugvó férfinak, amely a ruha összefogására és a kés felfüggesztésére is szolgált. Míg egy véretekkel díszített öv volt a 10. sírban, amelyre a baloldalon vaskarika segítségével egy vas kés volt függesztve, a jobb oldalon a „bogozó". Vas csat nélküli, textil (?) öve lehetett az 1927/2. sír halottjának, amelyre a vas kését erősítette fel. Étel- italáldozatok Edények Edények, edénytöredékek, viszonylag nagy számban kerültek elő a temető területéről. 1923-ban 2 db jutott múzeumba. 1927-ben minden sírban volt edény melléklet, bár közülük csak öt van meg. 1971-ben állítólag szintén 2 db edényt találtak, de ezek elkallódtak. 1980-ban a múzeumba került töredékek alapján legalább 3 db edény jöhet számításba. 1988-ban szórványként az Avar és Csók utcából ismerünk töredékeket, valamint az 1., 3., és 4. sírban voltak igen gyenge megtartású agyag edények. Úgyszintén szórvány anyagból ismert néhány edény töredék az 1998-as leletmentésből. Az edények helye a sírban a hiteles adatok alapján: lábszárcsontok végénél, ezek környékén az 1927-es ásatásból az 1., 2., 3., 10. férfi és a 6., 7., 8. női sírokban, valamint az 1988. évi feltárásból a 3. és 4. női sírokban. A koponya jobb oldalán az 1927. évi adatok alapján az 5. férfi sír, míg bal oldalán 4. női és 9. férfi sírban. Kevésszámú adatunk alapján úgy tűnik, hogy az edények lábakhoz helyezése volt a gyakoribb. Megmunkálás szempontjából az edények egy része (1923-as és 1927-es anyag, összesen 7 db és 1980-as töredékek, 18-20. ábrák) kézi korongolt, apró kaviccsal soványított, egy részük finoman iszapolt, jó minőségű, jól kiégetett, általában enyhén kihajló, legömbölyített peremű. Formájuk alapján megtaláljuk a magasabb fazék formát (1927/8. sír, felületén több sorban egyenes- és hullámvonalköteg díszítéssel; és valószínűleg az 1980-as, hullámvonal díszes töredékek); a széles szájú, alacsonyabb edényeket (1927/2. sír pereme és felülete hullámvonalakkal díszített, 1927/5. sír elmosódó, egyenes vonaldísszel; 1927/10. sírok), az alsó harmadában hasasodó, tölcséresen kihajló peremű fazekat (1927/4. sír), valamint a nagyobb, tölcséresen kihajló peremű, rövid nyakú, enyhén hasasodó (1923. évi anyag) formákat. A többi, általában csak töredékesen megmaradt edény durva, vastag falú, rosszul kiégetett példány, kisebb- nagyobb kaviccsal soványított, szabadkézzel formált. Kihajló peremük legömbölyített, csak ritkán díszítettek. Az átlagtól eltérő formájú az 1980-ban előkerült darab (17. kép): a gömbtestű, vastag falú, rosszul kiégetett edényke alig kihajló pereme legömbölyített, díszítetlen. Tojás Tojásmelléklet, amely egyébként igen gyakori a késő sírokban, csupán a 1988/4. sírban volt. Itt viszont három darab került elő: kettő a jobb oldali combcsont felső végénél, egy a bal lábszárcsontoknál. BÓNA 1957, 164. 183
