Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Pásztor Adrien: A Szekszárd–Bogyiszló úti avar kori temető gyöngyleletei
haladja meg a 0: 1 cm - t, ugyanakkor az átlátszatlan lapított gömbösök nagysága viszont csak 0: 0,60,7 cm között mozog. A sárga, sötétvörös, barna és fekete színű opakok mint kísérő gyöngyök, már a legkorábbi emlékekhez köthetően igen elterjedtek a kora avar korban 20 s divatjuk a germán gyöngyviseletből származtatható. 21 A „szemes" (+más) rátétdíszű lapított gömb alakúak és színeik A díszítettek között a legtöbbjük dudoros, ill. pont (gömbfélék: 101 db) és a kétrétegű pont/dudoros (gömbfélék: 54 db) rátétesek. Az iker gömbfélék esetében ez az arány még szemléletesebb: a pont/dudoros rátétek közel azonos arányban kerültek elő (8 db) a két rétegűekhez képest (10 db). Összehasonlításképpen megjegyzendő, hogy pl. Szegvár - Oromdülőn, a több mint háromezer gyöngyöt tartalmazó avar kori temetőnél ez az arány 17:5 db között oszlik meg, a pont/dudoros rátétek javára. 22 A lapított gömbös polikróm díszítésű színes opak gyöngyök közül - a teljes minta alapján - a legdivatosabbak, legközkedveltebbek a 3 és a 4 db (egy és kétrétegű) pontrátétes, ún. szemes gyöngyök 23 (amelyek a 7. századi avar kori gyöngy viselet legjellemzőbb, meghatározó elemei (alapformától függetlenül). Egyes kutatók e gyöngy fajtákból álló füzéreket a Kárpát-medencei avarok hagyatékához kötik. A „szemes" gyöngyök terminus technicus megfelelő megfogalmazásának a gyártási technológiához kapcsolódó megnevezései a külföldi szakirodalomban is elterjedtek, 24 ezért az objektív típusbesorolás érdekében jav alít ezek átvétele, alkalmazása: „szemes" elnevezésűek helyett = lapos, kisméretű vagy szélesebben ellapuló, illetve síkból kiugró apró hengeres díszek: egyrétegű pont, folt, petty félgömbös vagy dudoros elnevezésű rátétdíszek („Tupf, Fleck, Warz, Zilynder"), „pávaszemes" helyett: kétrétegű szemes díszek = két- vagy három rétegű pont +kör, két- vagy három rétegű dudoros + kör, két vagy három rétegű félgömbös + kör alakú rátétek; pávaszemes díszek pedig: pont és/vagy dudoros + koncentrikus kör rátétdíszek („Schichtaugen"). 5 A tipológiai besorolás objektív leíró jellegű meghatározása miatt el kell vonatkoztatni a gyöngyök díszítőelemeinek esetleges apotropaikus mondanivalójától. A 3, 4 db ritkábban 5 db dudoros, ill. pont rátétdíszek megjelenítése a gyöngytesten nem nevezhető „szemnek" (2. kép /.), a funkciójuk inkább csak díszítő jellegű. (Ugyanakkor mondanivalójában esetleg másképp értékelhető a dísz abban az esetben, ha pl. az egymást keresztező vonalfolyatott - röviden: hurokfolyatott - rátétek közötti területen helyezkednek el az egyrétegű pont rátétek, ill. dudorok (2. kép 2.) A valódi szemes gyöngyök a két-, három pont, ill. dudoros vagy koncentrikus körös rátétdíszesek (2. kép 3.), amelyek a babonás, bajelhárító mondanivalót megjelenítve hordozzák évezredek óta a gyöngyökön is. Divatjuk a mai világunkban is tovább él a Földközi-tenger térségétől (pl. Zeusz szeme) Kis-Ázsián át Indiáig, Elő-Ázsiában, Afrikában. (Hazánkban a modern üvegtechnikával készült, nyakba fűzött üvegbizsuk között is megtaláljuk példányaikat.) A jelenleg is folyamatos anyaggyűjtés eredményei is megerősítik azt a megállapítást, hogy a korai avarok gyöngy viseletét nagymértékben meghatározta az ún. szemes gyöngyök divatja. Ezek az átlátszatlan anyagból készült, díszes üveggyöngyök változatos szín- és formavariációi különböző területről és etnikumtól származó színes, monokróm és polikróm gyöngyök társaságában egy sajátos, egységesnek mondható divatot teremtettek, amely csak az 6. század második fele - 7. századi Kárpát-medencei avarok viseletét karakterisztikusan jellemzi. Az anyagtani kutatások jelenlegi állása szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a korai avarok gyöngyei leginkább a nyugati - főleg észak - itáliai kisugárzással frank, ill. / vagy Rajnavidéki - műhelyekből származhattak. Különböző hatások következtében azonban a letelepedett avarság egyes 20 PÁSZTOR 1995, 78; I. tábla 1,2 - 1,5; 1,8; 1.14, 1,15. 21 Az állítás igazolására jellemző példát említhetünk pl. a libenaui temetőből is: SÍEGMANN 1997, 137.; Taf. 3.2; Taf. 4,1,2. 22 PÁSZTOR 2000. 23 PÁSZTOR 1996, 82. 1. ábra 3, 4. 24 pl. KOCH 1977; WEIS 2000. 23 pl. KOCH 1997 145. 139
