Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Gucsi László: Kerámiatechnikai megfigyelések a badeni kultúra leletein
illesztés nyoma, de a két szalag összedolgozásánál keletkezett kis árkot nem simította el kellő gondossággal a fazekas.(4. kép 3.). Ebben az esetben azért is valószínű egy ilyen kezdőszalag megléte, mert a fenéktől mérve 9 cm-es magasságban van az első biztosan látható illesztés, de ekkora távolságot már nem lehet átfogni a hüvelyk és a mutatóujjal a formázás közben, ez pedig nélkülözhetetlen feltétele a szabadkézi formázásnak! A részletfotón az is látható, hogy a tökéletlen összedolgozás következtében, majdnem 1 mm-es légrés maradt a peremesen kialakított fenék és a ráültetett első szalag között! Ha elfogadjuk a 2 cm-es szalagot, akkor a rárakott második szalag 7 cm-es volt, ami a normális mérettartományba esik. A többi öt, peremes kiképzésű fenéktöredéknél nem láttam nyomát a kisméretű kezdő szalag alkalmazásának. Az előbbi két eset kapcsán több kérdés is felmerülhet: vajon mi indokolja az első szalag szokatlanul kis méretét? Talán az edény formázásának menetében lehet szerepe? Esetleg ez is egy eredetileg praktikumra törekvő de azt el nem érő hagyomány, mint a fülcsapolás? Egy fazekas „technikai újítását" fedezhetjük fel ezekben az esetekben vagy egy széles körben alkalmazott módszerrel állunk szemben? Ezekre a kérdésekre a badeni kultúra más lelőhelyein előkerült leletek későbbi vizsgálata adhatja majd meg a választ. A peremet alkotó szalagot bizonyító töredékek: Egy kihajló peremű díszített tál peremtöredékének a fenék felöli törésfelületén illesztés nyoma fedezhető fel. Ez az illesztés és a perem széle behatárolja azt az 5,2 cm-es szalagot, amiből a peremet kialakították. 19 Egy kettős ujjbenyomkodásos lécdísszel ellátott fazék peremtöredékén a perem élétől 7 cm-re látható az egykori illesztés homorú nyoma. 20 Egy fazék ujjbenyomkodással és ferde bevagdosással díszített peremtöredékén, a fenék felőli vízszintes törésfelületen, illesztés homorú nyoma látható. A töredék az edény peremének majdnem a felét magába foglalja. Ezen a hosszú törésfelületen végig megfigyelhető az illesztés. A tárgyalt lelet tanúsága szerint ennek a fazéknak a peremét egy 3 cm széles szalag felrakásával alakították ki. 21 Egy szórványként előkerült, behúzott peremű, díszített tál töredékének fenék felőli törésfelületén két agyagszalag összedolgozásának nyoma látható. így egy 6,1 cm széles szalagot lehet meghatározni, ami a peremet alkotta (7. kép 4.). Egy szórványként előkerült, behúzott peremű tál töredékén ferde illesztés figyelhető meg a perem vonala alatt 2 cm távolságban, ami a perem kialakítására használt szalagra utal.(7. kép 5.) Idesorolható még, a fentebb részletesen leírt tál peremkiképzése is. 22 A 2-3 cm-es, peremet alkotó szalagok alkalmazását az adott kultúra által meghatározott edények formái és arányai tették szükségessé. A formázás során, ha az utolsó szalag szélesebb a szükséges méretnél (és ennek felrakása következtében megváltoznak az edény arányai) a túl nagy peremből levágással eltávolítható a felesleges rész. Ezáltal egy keskeny szalag keletkezik. Természetesen eleve kisebb szélességű szalag felrakása is elképzelhető, a kívánt forma eléréséhez. A perm külön munkafázisban történő kialakítását Kulcsár G. a makó kultúra esetében is megfigyelte. 23 Egyéb technikai jellegű megfigyelések: Csiszér Antal magángyűjteményéből származik egy kétosztású tál osztófalának töredéke. Ezen a darabon megfigyelhető, hogy az egykori fazekas miként készítette el az osztórészt. Első lépésben a tál kettéosztására szolgáló szalagot hozzádolgozta a tál belsejéhez, majd mindkét oldalról egy (kb. 3-4 mm átmérőjű) hurkával megerősítette az illesztést. 19 U. o. 7.képl. 20 U. o. 2.kép 4. 21 U. o. 14.kép9. 22 BONDÁR 2000, 12.kép 1. 23 KULCSÁR 1997, 25; 46. VI. t. 1-6 93
