Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata
és Regöllyel ellentétben, - amelyek a római korban kereskedelmi és kézműves központoként funkcionáltak Balatonföldvárt és Szabadhídvéget a római hódítás után feladták, életük nem folytatódott. Szántód és Kiliti esetében nem mutatható ki Kr. u. 1-2. századi periódus. 136 A déli Sió völgy általunk vizsgált későkelta telepei közül a Harc-Janyapuszta-i viszonylag mély fekvésű (102-106 m). A szabályozás előtt a vízjárta területbe félszigetként benyúló kiemelkedésen feküdt. BikácsAlsó híd egy L-alakú E-D és EK-DNy-i irányú, összefüggő mocsaras rétekből álló dombhát peremén helyezkedik el. Bikács-Kistápé-Halastó és Nagydorog-Bezzegpuszta az árterektől kilométernyi távolságra, de időszakosan vízzel borított területek által tagolt magaslatokon fekszenek 125-127 m, illetve 130-140 m tengerszint feletti magasságban. A nagydorogi bronzserpenyő a helyi LT D-kori társadalom felső rétegeinek észak-itáliai importáruk iránti ,,, . 137 igényét es mutatja. A leányvári érmek 138 a pénzforgalom meglétére utalnak. Az eddig ismert éremanyag leginkább a szalacskai és regölyi központokkal mutat szoros kereskedelmi kapcsolatokat. A Sió völgyi magaslati telepek szerepének árnyaltabb ismerete és a dunántúli, Dráva-Száva vidéki magaslati telepek pontos tipológai és kronológiai elemzése fontos célja a további kutatásoknak: újabb adatokat szolgáltathatnak a későbbi Pannoniában kiépülő vidéki településhálózat megismeréshez. 139 Az újabb terepkutatási és leletmentési adatok kiegészítették a Szabadhídvég-Pusztavár-i és a SióagárdLeányvár-i magaslati telepek kronológiáját, elősegítve az Eravisci és a Hercuniates magaslati telepeinek kronológiai és tipológiai összehasonlítását. 140 A terület adottságai miatt ártéri gazdálkodásra volt alkalmas. A helyi sekély vizekben gazdag területen fekvő ménfőcsanak-szelesi telephez hasonlóan a Sió völgyi telepek lakóinak mindennapjaiban is fontos szerepet tölthetett be a telepek közelében könnyen megszerezhető bőséges hal-táplálék, főleg a ponty és a harcsa. 141 A gabonaféle szintén alaptáplálék volt, amelyet Kilitin is kézimalomhoz tartozó malomkővel őröltek meg. A szántódi teleprészlet adatai alapján a terület nyíltszíni telepein a korban elterjedt lekerekített sarkú, Tapasztott padlójú ház volt a jellemző házforma. 142 A lakóépítmények egymástól messze, 50 m-re, helyezkedtek el, amely szétszórt településszerkezetre utal 143 A házak elrendezése, a település jellege teljesen megegyezik a Balatontól délnyugatra, hasonló lápos vidéken fekvő vörsi LT D-kori telep szerkezetével. 144 A Balatontól délre eső mocsaras, vizenyős területek későkelta-kori településstruktúrája nagyon szétszórt (pl. az iváni telepnél jóval szétszórtabb) 145 volt. Azonban az árterek és a vízszintingadozásoknak kitett kisebbnagyobb kiemelkedéseken egymáshoz közel álló házakból álló telepek is előfordulnak. 146 A fenti adatok alapján a Dél-Dunántúlon változatos szerkezetű nyíltszíni településtípusok határozhatók meg a La Tène D időszakban. A dél-dunántúli telepek közül Balatonföldvárral, Szalacskával, Szakállyal hozható kapcsolatba az ismertetett Sió völgyi telepek anyaga. Figyelmet érdemel, hogy Sióagárd-Leányváron két tál és egy urna legközelebbi párhuzama déli, gomolavai és oroliki magaslati telepek anyagához köthető. A Hercuniates népcsoport bevándorlásának, és a Dél-Dunántúl későkelta etnikumainak kérdését a szalacskai anyag feldolgozása és teljes datálása új összefüggésekben mutathatja meg. 147 136 F. PETRES 1990, Fig. 1-2. 137 GABLER 1995a, 63. GOHL 1907, 60-6., 1915 124.; PINK 1939, 159. MAJNARIC-PANDZIC 1996, 257. F. PETRES 1974, 74. JEREM 1994, 101. HORVÁTH 1987. 143 F. PETRES 1971. Í44 145 Németh G. Péter szíves szóbeli közlése. NOVAKI 1961a. 146 A vízjárta területekkel borított Szatmári síkságon és a Nyírségben folytatott telepkutatások ilyen településszerkezetet állapítottak meg. ALMÁSSY 1996, 230. 147 F. PETRES 1974, 74., 76., GABLER 1995a, 63. 384
