Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata
téglalap alakú és egy kisebb, erősen földbe mélyített lakóépítmény került elő. Az utóbbiak betöltését Kr. u. 2-3. századi provinciális- és kaviccsal soványított kerámia, valamint terra sigillata utánzatok alkották. 91 Németh G. Péter terepbejárása során 1988 májusában LT D kerámiatöredékeket gyűjtött be. Az egyik egy élesen tört profilú, belső felületén besimított tál peremtöredéke, a másik csillámos felületű, behúzott peremű tál. A telep valószínűleg a LT D végén és a római foglalás idején is lakott volt. 14. Ságvár-Büdös-forrás Magassági adatok: 125 és 128 m Római szórványok. A Jaba patak völgyében Ságvártól nyugatra, délnyugatra eső erdős terület. Tóth Endre 1974 augusztusában folytatott terepbejárásai közben római edénytöredékeket és Drag. 37-es, reliefdíszes terra sigillata oldaltöredéket gyűjtött be. 92 15. Ságvár-Ragálé Magassági adatok: 115-120 m LT D szórványok. A Jaba patak É-i oldalán a patak fölé emelkedő lelőhelyen Tóth Endre 1977-ben végzett terepbejárásai során simított, hullámvonalas kelta jellegű kerámiát talált. 93 16. Ádánd-Henchidai rétek Magassági adatok: 116-118 m LT D szórványok, római szórványok. Az előző lelőhely folytatása, amely már Ádánd határába esik. Tóth Endre fent említett terepbejárása során simított és grafítos oldaltöredékeket, Drag. 33-as peremtöredéket és márványos festést utánzó sárga kerámiát, valamint kavicsos házikerámiát gyűjtött. A leletek kora a LT D-re és a Kr. u. 2-3. sz.-ra datálható. 94 17. Szabadhídvég-Pusztavár Magasságiadat: 125-131 m LT D magaslati telep. A Sió fölé emelkedő löszplatón pontosan Fejér és Tolna megyék határán fekszik. Sánccal körülvett magaslati telep. A sáncon belüli rész megművelt terület, északi szélén északkelet-délnyugat irányú, ék alakú, akácossal borított, (esetleg mesterségesen kialakított) szakadékos rész található. Torma I. 1966-os terepbejárásai alapján kelta és középkori lelőhelyként tartják számon. 1994 és 1996 folyamán légifotós dokumentáció készült a területről. 95 1994 márciusában és decemberében, majd 1997 márciusában a szerző terepbejárásokat folytatott, amelyek során LT D kerámia felszíni szórványait gyűjtötte be. A gyűjtött anyagban sok apróra darabolt, vastag- és vékonyfalú, jól iszapolt, világosszürke oldaltöredék és nagyméretű, besimított felületű, sötétszürke fazekak peremtöredékei is megtalálhatók voltak. Külön érdekesség egy piros-fehér sávos oldaltöredék 96 , amely sem Balatonföldváron, sem a Hercuniates központnak tartott Szalacskán, (Németh G. Péter szóbeli közlése) sem más, a későbbi Belső-Pannonia területére eső, eddig ismert kelta településen nem fordul elő. (10. kép 1, 49.) A nagyméretű, megvastagodott peremű fazék párhuzama az ostffíasszonyfai anyagban található meg. 97 (10. kép 2, 50.) 91 HONTI 1981, 16-17. 92 Ltsz.: 78.29.1. 93 Szürke hombár simított, hullámvonalas oldaltöredéke, Ltsz.: 80.1.222. 94 Drag. 33-as peremtöredék, ltsz.: 80.1.225.; okkersárga, pirosra festett márványos oldaltöredék, ltsz.: 80.1.226.; kaviccsal soványított, fekete peremtöredék, ltsz.: 80.1.227.; szürke, simított oldaltöredék, ltsz.: 80.1.230.; sötétszürke grafítos, seprüs oldaltöredék 95 A felvételek a JPTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének Légifotó Tárában találhatók. 96 Tabán: BÓNIS 1969, Taf. XXIII/5. 8. 9. 97 KÁROLYI 1985, Fig. 8/4. 379
