Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata
és oldaltöredékeit. Az 5. számú őskori ház padlója fölötti tűzhely maradványai között előkerült vékony falú csupor atipikus darab: hasonló csak a jóval távolabbi burgenaei anyagban található meg. 75 (6. kép 4, 24.) A szórványok többnyire behúzott peremű tálakból és megvastagodott peremű, világosszürke anyagú hombár és fazék peremtöredékeiből állnak. 76 Az két, feltehetően lakógödör anyaga La Tène D típusokat mutat, a területen korábban előkerült Domitianus érem 77 alapján kora a Kr.u. 1. sz. második harmadára tehető, a koracsászárkorban továbbélő telep lehetett. 7. Siófok, Kiliti M7/65.1. lh. Magassági adatok: 109-110 m LT D telep. Az M7-es autópálya és a 65. sz. út elágazása, a közlekedési csomópont építésénél, leletmentés során megtalált avar temető sírjai között későkelta telepnyomokat tártak fel. 78 A három nagyméretű objektum közül a 102. számú, 109 cm mély gödör betöltése kézzel formált és kézikorongolt seprűs, valamint bordadíszes grafitos-csillámos fazéktöredékeket tartalmazott 79 . Előkerült egy malomkő töredéke is. Az objektum tárológödör lehetett. (7. kép, 8. kép 2, 29.) A sok paticsot tartalmazó 145 cm mély, szabálytalan alakú 103. számú gödör anyagát egy simított hullámvonalas, a szántódihoz hasonló gombosfüles tál (7. kép, 8. kép 1, 31.) egy a Siófok-Zsidótemető 8. számú gödör anyagában talált darabbal párhuzamba állítható csupor, és egyéb, kisebb-nagyobb jellegtelen oldaltöredékek alkotják. A ledöngölt aljú hamus, átégett 108. számú gödör lakógödörként funkcionálhatott. A telep korábbi periódusait a későkelta kerámiával kevert urnamezős és Ha C-D kerámia mutatta. Leletanyagából egy behúzott peremű nagy tálat és egy kézzel formált csuprot emelhetünk ki. A nagy tál a szántódi szórvány-darab párhuzama. A csupor a profilálatlan peremű, szitula formájú típus képviselője. 80 (7. kép, 8. kép 3, 37.) Az objektum környéki szórványleletek egy cikk-cakk motívumos oldaltöredéket 81 és egy behúzott peremű csuprot tartalmaznak. 82 A telep kora a LT D-re tehető. 83 8. Balatonszabadi-Madarasi-dűlő Ld. 84. jegyz. 9. Balatonszabadi-Siómaros-Sióbozót Ld. 84. jegyz. 10. Siójut, Jutái dűlő Magassági adatok: 110-141 m LT D és római szórványok. A településtől északnyugatra található, a Sió jobb partjára esik. Északról a Siófok-Tab vasút hídja, délkeletről a Csúcs-hegy határolja. Szántóföld, akácosok és vízparti cserjék borítják. A lelőhelyen a szerző 4 HONTI 1980, 18., A csupor: HORVÁTH 1997 VIII. típus 3. altípusa római bennszülött forma, párhuzama a kesztölc-tatárszállási telepről 43.tábla/7. A hullámvonalas töredék: Szakály, GABLER - HORVÁTH 1996, 20. kép/7. 5 BRUKNER 1981, T 110/24. Használata feltehetően a Kr. u. 1-2. sz. fordulóján kezdődik. 6 A 88.53.88. hombár békásmegyeri típus: NAGY 1942, 4. kép/10. 7 KOCZTUR 1964, 81. 8 KÖLTŐ 1984, 74-75. 9 Az oldalán benyomott pontsorral díszített fazék párhuzama: Gallis-Lovácska, HUNYADI, 1942-44. LXXV/9. 10 HORVÁTH 1997, III. típus 1. altípus, 2. csoport, Esztergom-Szentgyörgymező, Esztergom-Sziget, Esztergom-Széchenyi tér. 11 BENADÍK 1965, Abb. 10/1, 2. 12 Elterjedt LT D forma. Szürke színű változatok: Tabán, BÓNIS 1969, Taf. XLIV/6., Ostffyasszonyfa-Földvármajor, KÁROLYI 1985, Fig. 8/3., Szakály, GABLER - OTTOMÁNYI 1990, 972. !j A környéken két helyen találhatók halomsírok: 8. Balatonszabadi-Madarasi-dűlő, 9. Balatonszabadi-Siómaros-Sióbozót. Németh G. Péter és Csizmadia Gábor felmérése és meghatározása alapján római koriak 377
