Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata

Kiss Tünde A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata (Egyetemi szakdolgozat) 1. A Sió völgy La Tène D - kori népességére és római kori őslakosságára vonatkozó kutatás története. A Sió völgyében korszakunkban kelta etnikumú őslakosság élt. Az, hogy milyen törzs, és milyen településeken élt a területen, sokáig a kutatás egyik vitatott kérdése volt.

1 A két fönnmaradt antik forrás: az idősebb Pliniusé

2 és Ptolemaioszé

3 nem egyértelmű, ennek következtében különböző elméletek alapjául szolgált. Rómer Flóris a bronzkori népek szórványos megtelepedési kedvéről beszélt, a vaskor népeit és a rómaiak előtti őslakosságot nem említette.

4 Récsey Viktor a Balaton partján megtalálható leletekről megállapította, hogy a Pelso egykori magasabb vízállása miatt csak a Sió lecsapolása után nyertek szélesebb parti területeket a megtelepülök a „veszprémzalamegyei távolabbi parti utak" és a part között.

5 Hampel József hosszú tanulmányt szentelt az eraviszkuszok

6 emlékeinek: leírta eredetüket, területük földrajzi kiterjedését és elemezte, a rájuk vonatkozó antik forrásokat. A Sió völgyet és általában a Balatontól délre eső területeket, az Eravisci és a Scordisci közötti mocsaras határterületként írta le.

7 A Hercuniatest, Mócsy András meghatározása alapján

8 a modern kutatás (lásd alább!) a Sió és a Mecsek közötti terület lakóinak tartja.

9 Kuzsinszky Bálint

10 jól dokumentálta az addig ismert Sió völgyi lelőhelyeket. A terület kelta-és római kori népességének anyagi kultúráját a szerző sok értékes adattal mutatta be, azonban népességtörténeti és etnikai problémákat sem a kutatástörténeti, sem a topográfiai fejezetben nem tárgyalt. Graf András Pannónia politikai földrajzáról írt tanulmányában az illír és kelta törzsek nevét helyezte el Pannónia térképén, etnikumukat nevük alapján határozta meg.

11 A Hercuniatest keltáknak tartotta, és felhívta a figyelmet arra, hogy még senki sem hozta összefüggésbe a népnevet Hercynia Silvá-val.

12 A törzs lakóterületét a szerző Ptolemaiosz forráshelye és a népnév etimológiája alapján Pannónia Inferior északnyugati részében, a Bakony tölgyerdőiben lokalizálta. Graf történeti földrajzi disszertációja először adott teljes képet Pannónia addig ismert földrajzi neveiről és az őslakosság csoportjainak topográfiai * A Wosinsky Mór Múzeum XXI. kötetében adtunk közre először Tolna megyei kutatási eredményeket feldolgozó szakdolgozatot. Ezt folytatva közöljük most Kiss Tünde munkáját, mely mint ilyen, terjedelmében talán túlnő egy évkönyvcikk keretein, de a csökkentés éppen a forrásértékű katalógusok elvesztését jelentette volna és ezt mindenképpen el kívántuk kerülni.(Szerk.) 'MÓCSY 1959, 17. fejezet. 2 Plinius Nat. Hist. Ill, 18. a pannóniai népek neveit alfabetikus sorrendben említette. 3 A Geographia az Andizetes és az Amantini közé helyezte a Hercuniatest. 4 RÓMER 1860. 5 RÉCSEY 1895. Rómer jegyzeteit egészítette ki saját megfigyeléseivel. 6 A továbbiakban a pannóniai népek neveit vagy kis betűvel, fonetikusan (eraviszkuszok) vagy latinos, többes számban említem (Eravisci). Másfajta írásmódot követő alakokat csak idézetekben használok. 7 HAMPEL 1892, 44. „Délre talán a Balaton és a Duna között létezett rengeteg mocsarak képezték a természetes határt a Scordisci törzs felé." 8 MÓCSY 1959, 17. fejezet 9 HAMPEL 1892, 44. A Hercuniatest az Eravisci nyugati szomszédjainak vélte, lakóterületüket a Vértes-Bakony vidékére helyezte. 10 KUZSINSZKY 1920. 11 GRAF 1936a. 12 GRAF 1936b, 8. 12. j. „így nevezte Caesar b. g. és Ptolemaiosz a Német középhegységet (sic!). Pokorny szerint a percuus (sic!) tölgy szóból ered. Graf a nevükben szereplő „at" elemet illír suffixumnak tartotta." 371