Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

20. kép: Reklám 1925-ből. A tejfeldolgozás feltételeinek biztosítása felett elsősorban a székesfehérvári vegyvizsgáló állomás őrködött. Minden ellenőrzése után olyan határozatot hozott, amellyel a törvény - lehetőleg betű szerinti betartását rendelte el. A községi, járási, megyei hatóságok viszont mérlegelték a körülményeket, helyt adtak a fellebbezéseknek, engedményt tettek a higiéniában és a szabályokban, hogy az üzemeket ne kelljen betiltani. Erre leginkább csak akkor került sor, amikor a vegyvizsgáló állomás is fellebbezett, ugyanis az országos szervek mindig neki adtak igazat. A vegyvizsgáló állomás figyelemmel kísérte a forgalmazott tejmennyiségeket és tejárakat is. Arra a megállapításra jutottak, hogy a termelők általános kívánsága az, hogy minél több kistejgyűjtő legyen, akik versenyeznek a tejért, és így magasabb árat kaphatnak érte. Viszont az üzemi és üzleti költségek miatt - csekély forgalom esetén - nem lehetett tartósan megfelelő jövedelmet elérni, így ez a törekvés nem érte el célját. Az 1930-as évek elejétől a vegyvizsgáló állomás igyekezett érvényt szerezni annak a szabálynak is, hogy a tejgyűjtő helyek jégveremmel rendelkezzenek, ahol egész évben megfelelő mennyiségű jeget is tárolnak. Emiatt állandó vitát folytattak a tejüzemekkel, a hatóságokkal, és általában más hiányok pótlásával együtt rendelték el a jégverem létesítését. A dőrypusztai üzem termelési volumenéről ezen időszakban sajnos nincs adatunk, azt csak becsülni tudjuk. Naponta kb. 4000 liter tejet vásároltak illetve dolgoztak fel, ebből akár 3500-4000 csemegét is gyárthattak. A csemegesajtot továbbra is különlegességként árulták, két méretben, kis és nagy alakban készítették. Trappista sajtjukat teljes zsíros tejből állították elő, s „Pusztagyöngye" néven hozták forgalomba. Gyártottak félkövér sajtot, „Tricolor" tejszínsajtot, teavajat tömbökben és adagolva is forgalmaztak. A termékskála bővítését a tejmennyiség növekedése, a konkurencia erősödése indokolhatta. A gyárvizsgálatok higiéniai, technológiai szempontból nem találtak kifogásolni valót, ám a munkások munkakönyveit nem terjesztették be az elsőfokú iparhatósághoz, azaz a völgységi főszolgabíróhoz.

105 Bár Tolna megyében Dombóváron, majd 1928-tól Majoson Sebestyén Imre üzemében félkemény sajtokat gyártottak, egyre több tejszövetkezet, sajtmester (pl. Bátán, Mórágyon stb.) indította el sajtkészítő kisüzemét, 103 TML Völgységi főszolgabíró iratai 2218/1930. Gyárvizsgálati jegyzőkönyvek 1930. április 30. A munkakönyveket július 15-én terjesztették fel a hivatalba. 354