Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon
még túl a manufakturális kisüzem keretein, a néhány embert foglalkoztató háziipari jellegű feldolgozáson. A sajtmesteri teendőket 1907-ben Windits Márton, 191 l-ben Windits Antal látta el. 68 14. kép: Dr. Madarász István közjegyző, gyártulajdonos. (Részlet a Magyar Országgyűlési Almanachból) Dőrypatlan község lakossága 1910-ben 1501 főre, a lakóházak száma 196-ra növekedett a parcellázásoknak köszönhetően. Az 1911. évi állatszámláláskor 1603 db szarvasmarhát írtak össze, ebből 370 tehenet. 69 Dőrypusztán nem alakult tejszövetkezet, a tejfelesleget Andrásfalvy szerint a gyár vásárolta fel jelentős mennyiségben. A 20. század első évtizedének végén, mikor Rudnyánszky Dezső ténylegesen átvette az üzem irányítását, Magyarország gazdasága prosperált, gyarapodott a vevőképes kereslet, a környéken megnőtt a tejhozam, s a birtok is túljutott azon a válságon, amelyet Rudnyánszky István pazarlása idézett elő. így lehetőség nyílott az egész vállalkozás átalakítására, kibővítésére és korszerűsítésére, a korábbi értékek gondos megőrzése mellett. A gazdasági környezet is kedvező: Tolna megyében még mindig nem volt másik sajtüzem, a Dombóvári Vajgyár tejet gyűjtött és vajat készített, Bonyhádon kazeintúrót állítottak elő ipari alapanyagnak, a tej szövetkezetek tejfblözéssel, túrógyártással, legföljebb vaj készítéssel foglalkoztak. Holott a sajtgyártás továbbra is jó üzlet: míg a jó minőségű, megfelelően kezelt tejet 8-10 fillérért adták el, ha trappista sajtot gyártottak akkor 20 fillér, lágy sajtnál 18-19 fillér körüli árat kaptak egy liter tejért. 71 Dőrypatlanon a korszerűsítés első lépcsőjeként új gépeket vásároltak, a termelést vajgyártással bővítették, a korábbi 5-7 munkás helyett 12 főt foglalkoztattak. 1912-ben a még mindig kisüzemnek számító gyár nem érte el a félmillió korona termelési értéket, a géppark teljesítménye pedig 26 lóerőt tett ki. 72 A sajtgyártásban keletkezett savó hasznosítására sertéshizlaldát állítottak fel. 1913 tavaszán báró Rudnyánszky Dezső tulajdonába került a gyár hivatalosan is. Iparigazolvány kérelmének indoklása szerint a házi kezelésről át kíván térni a másoktól vásárolt tej feldolgozására, új munkások alkalmazásával és gőzkazán beállításával folytatja a sajtkészítést. Iparigazolványt 4560/1913. sz. alatt kapott, s a csemegesajt védjegyét a Pécsi Kereskedelmi- és Iparkamara a 17/1913. sz. alatt lajstromozta 68 TML Völgységi főszolgabíró iratai 3896/1907. Dr. Madarász István sajtgyárában Windits Márton vette át a kereskedelmi miniszter körrendeletét az adatgyűjtési kötelezettségről. Egy másik irat szerint 4 évvel később a sajtmester keresztneve Antal. Vagy névelírásról, vagy két különböző személyről van szó. 69 MSK 41. Állatszámlálás, 1911. 70 TML Völgységi főszolgabíró iratai 8118/1913. - Andrásfalvy Bertalan, 1972. 152-153. p. 71 SIERBÁN - KÖERFER 1905, 144-148. p. 72 T. MÉREY 1975, 289. p. 344
