Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Glósz József: Kölesd mezőváros az állam, a vármegye és az uradalom erőterében a késő feudális korban
Tehát a jobbágyok elsöprő többsége kétnyolcad telekkel, hivatalosan 5,5 hold szántóval, három kaszás réttel rendelkezett, a valóságban azonban egy tipikus gazdaság kb. tizenhárom hold szántóból, négy kaszás rétből s néhány kapás szőlőből állt. Ez a méret megfelelt a jobbágytelek a szükségletek és a lehetőségek között egyensúlyozó optimumának, vagyis már képes volt szűkösen eltartani egy családot, de megművelése még nem igényelte külső munkaerő igénybe vételét. Ez a körülmény egyben magyarázattal szolgál arra is, hogy miért állták kérlelhetetlenül útját a telkes háztartások a további birtokosztódásnak. E törekvésükben számíthattak az uradalom támogatására is, amely nem volt érdekelt életképtelen törpebirtokok kialakulásában. 6 Ahhoz, hogy egy jobbágy valamennyi kötelezettségének eleget tehessen ökröket és lovakat is kellett tartania. A gyenge lovak szántásra, a lassú ökrök fuvarozásra voltak alkalmatlanok. Ennyi állat tartása meghaladta egy egynyolcad telkes gazda lehetőségeit, így ők általában nem tudtak igás robotot teljesíteni. Valószínűleg ez vezetett oda, hogy 1841-ben az uradalom nyolc kölesditől elvette úrbéri telkét. A XIX. század elejétől a földesúr egyre kevésbé tűrte el az ilyen mulasztásokat, hiszen a szolgáltatások maradéktalan behajtásával és ahol lehetett emelésével is bevételei növelésére törekedett. Az 1798. évi alkunak köszönhetően évi 8460 napra nőtt a mezőváros által teljesítendő robot mennyisége. Ennyi időt nem lehetett a helyi kis méretű majorságban ésszerűen hasznosítani, így a kölesdiek Sárszentlőrincre, Pálfára jártak fuvarozni, (Rác)egresre, Nagytormásra pedig szántani. Nem csupán az úrdolga helyszíne váltott ki ellenkezést Kölesden, hanem azok a kísérletek is, amelyekkel terményadójukat, robotjukat igyekezett növelni az uradalom. így például 1806-tól dézsmát szedtek a belső telekhez tartozó és a szőlőben található kertek terméséből is. 1811-ben Hochhalt kölesdi ispán felmérette a zsellérek kertjeit, és az eddigi törvényes tizennyolc napon felül további három-hat nap robotot vetett ki rájuk. 1826-ban elvették rétjeik egy részét, de az érte járó munkát továbbra is megkövetelték. 1836-ban a gabonadézsmálásnál elkövetett visszaélések miatt tiltakoztak a jobbágyok. 7 Az úrbéresek a rájuk nehezedő fokozódó terhekért az uradalom tisztjeit, a prefektust, a tiszttartót, a kölesdi ispánt tették felelőssé, s naiv módon a távol élő, gyakran évekig nem látott földesuruktól vártak orvoslást sérelmeikre, holott éppen a Bécsben vagy diplomataként más európai fővárosokban élő családtagok fokozódó pénzigénye nyilvánult meg az egyre növekvő követelésekben. A nagy múltú, a magyar arisztokrácia vezető családjaihoz tartozó gróf Apponyiak 1773-ban vásárolták meg Mercy-Argenteau Florimundus Claudiustól a hőgyészi uradalmat. Mercy Mária Terézia diplomatájaként távol élt Magyarországtól, érzelmi szálak nem fűzték az országhoz. 1771-ben engedélyt kért Mária Teréziától, hogy hőgyészi uradalmát eladhassa, s annak árán visszavásárolhassa az Argenteau családi birtokot. A Párizsban tartózkodó Mercy meghatalmazottja, Dunckel Fülöp 1772. november 21-én kötötte meg a szerződést a vevővel, gróf Apponyi Györggyel. 8 A megállapodás szerint a vételár hétszázezer forint volt, amely különböző dolgok beszámításával végül hétszázharmincezer forintra emelkedett. Az első részlet kifizetésére 1773. január 1-én került sor, s ebben az évben lépett Apponyi ténylegesen is a hatalmas, mintegy 125 ezer hold terjedelmű uradalom birtokába. Bár György az eberhardi uradalmat is megszerezte, birtokainak súlypontja Tolna megyébe helyeződött át. 9 Tolna Eszterházy herceg mögött második leghatalmasabb birtokosaként György, majd fia, Antal György a megye főispánja lett, leszármazottaik pályája azonban - az uralkodóház elkötelezett híveiként - ennél is magasabbra ívelt. Antal György három fia közül Antal 1825-ben a Habsburgok párizsi követe lett. Fia, Rudolf diplomáciai karrierje szintén a nagykövetségig ívelt. Rudolf unokatestvére, György az 1840-es években magyar kancellárként az adminisztrátori rendszer bevezetésével szerzett kétes dicsőséget az Apponyi névnek. 10 A még gróf Mercy által szerzett, majd kikerekített hőgyészi uradalom tulajdoni és szervezeti egységét a gróf Apponyiak első két generációja alatt, 1773-1817 között megőrizte. Antal György halálával azonban az addig egy kézen lévő vagyon fiai, György, Antal és József kezén három részre oszlott, s ez érintette a hőgyészi uradalmat is, amelyet három önálló egységre daraboltak fel. György kapta az immáron egyharmad résznyi hőgyészi, Antal az újonnan kialakított kölesdi, József pedig a pálfai uradalmat. Ugyanakkor a 6 TMÖL ÁCSI Gazdasági iratok. Összeírások; UT Kölesd 7 TMÖL ÁCSI USZ 1004, 1007, 1100, 1275, 1629, 1866. 8 KÉRI 1999,315. 9 TMÖL ACS1 Szerződések 35.; Inventáriumok 10 NAGY 1857, 57-61.; KEMPELEN 1911, 143-145. 321
