Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Gaál Zsuzsanna: Egy birtokos nemesi család válsága és felbomlása a 19. század második felében
a nemesség számára nem csupán a rendi struktúrából ráháruló termelő tevékenység, hanem a pénzszerzés eszköze is. Ennek feltétele a pénzügyi racionalitás, amely a költségek állandó szem előtt tartásával kizárólag a befektetett tőke hasznára koncentrál. Ez a racionális gondolkodásmód - amelyet Csapó Dániel például már a 19. század első felében magáévá tett - Dőry Mihály számára teljesen idegen volt, s lényegében az is maradt élete végéig. Dőry Mihály és Hainer Laura 1838-ban kötöttek házasságot. A fiatalasszony számára a frigy rendkívül előnyösnek tűnt, hiszen családja vagyoni helyzetét, társadalmi rangját tekintve messze elmaradt a Dőryekétől. Egyébként Laura húga, Mária, akit a családban mindenki csak M inkának becézett, nővérénél is fényesebb partit kötött. A nálánál negyven évvel idősebb báró Messey Lajoshoz ment férjhez. Más kérdés az, hogy a rangon aluli házasságot az arisztokrata család soha nem fogadta el, így Minkának esélye sem volt arra, hogy a Messeyek körébe lépjen. 21 Mihály és Laura társadalmi statusa közötti különbség nem volt ilyen nagy, a fiatalasszonyt a család befogadta. Házasságuk csaknem ötven évének mégis alig volt nyugalmas időszaka. Az együtt töltött első évekre Mihály testvéreivel folytatott vitái nyomták rá a bélyegüket. 1838-ban meghalt Dőry Péter, özvegyével, Lázár Emíliával gyorsan megszületett a megállapodás. E szerint a birtokon - az ősi adósságokat átvállalva - a fiútestvérek, Sándor, Imre és Mihály osztoztak. Lázár Emília tartás fejében évenként 600 Pft-ot kapott, s ígéretet arra, hogy újbóli férjhezmenetele esetén egyszeri 900 Ft-os végkielégítéshez jut. 22 A testvérek közötti osztályegyesség létrehozásában a Csapó Dániel vezette megyei küldöttség közvetített. A megállapodás megkötése azonban évekig húzódott. Mihály úgy érezte, hogy az osztozás során rosszul járt, s racionálisan gondolkodó sógora, Hainer Ignác is osztotta ezt a véleményt, amikor azzal érvelt, hogy hiába kap valamivel több földet Mihály a testvéreinél, ha neki jutnak a legrosszabb darabok. Mert igaz ugyan, mint írja, hogy „ha 4 hold 100 Ft-ot hoz, hozhat ugyanannyit 10 hold rossz föld is, de sokkal több munkával" 23 . Az osztályt, ha nehezen is, 1840-re létrehozták, az ősi terhek megosztásáról azonban nem született megállapodás. A körbetartozások miatt ugyanis senki nem akart fizetni, így a jóhiszemű hitelezők, mint például a teveli és a dorogi árvatár nem juthattak a pénzükhöz. A testvérek közül legnehezebb helyzetben Imre volt, aki ellen a Styrum alapítvány már 1839-ben adóssági pert indított és nyert; az elmarasztaló ítélet 152 hold allodiális szántó elárverezését rendelte el. A birtok csak azért nem került dobra, mert az alapítvány hozzájárult, hogy Imre haszonbérben művelje tovább. 25 Ez a megoldás azonban nem bizonyult véglegesnek. A teljesen eladósodott Imre ugyanis a kamatokat haszonbérlőként sem fizette, a hitelezők ezért egyre nyugtalanabbá váltak. A Styrum-Lymburg alapítvány, melynek Imre a legnagyobb összeggel, 40.000 Ft-tal tartozott, elérte, hogy a tőke biztosítására Dőry Imre valamennyi Tolna megyei birtokát bírói zálogba vegyék. A hír hallatán a többi hitelező sem maradt tétlen. Perrel támadtak nemcsak Imrére, hanem a vele osztályos viszonyban álló Mihályra és Sándorra is. 26 A hitelezők megnyugtatására - a hitelképesség megőrzése érdekében - Sándor és Mihály átvette testvére bírói zálogba vett javait, egyúttal magára vállalta a birtokot terhelő összesen 49.000 Ft-nyi adósságot is. A birtok átvétele Dőry Mihály és családja számára végzetesnek bizonyult. Az 1843 februárjában felvett nagy összegű kölcsön a további eladósodás nyitányává vált. A következő években Mihály újabb és újabb hiteleket vett fel, ami azt eredményezte, hogy az 1850-es évek elejére a birtokaira betáblázott adósságok összege meghaladta a 71 ezer forintot. 27 A teljes adósságállomány a valóságban még ennél is nagyobb volt, hiszen a kölcsönök egy részét nem táblázták be. A magánlevelezésből világosan kitűnik, hogy a családon belül igen elterjedt a rokoni segítségnyújtás, aminek eredményeként nemegyszer patthelyzettel felérő körbetartozások alakultak ki. Ezek a kusza állapotok gátolták a tisztánlátást, ami viszont a racionális döntéseik meghozatalának elengedhetetlen feltétele lett volna. 21 Jellemző e tekintetben, hogy báró Messey Lajos halálakor az első házasságából származó gyermekei a maguk nevében külön gyászjelentést adtak ki. 22 TMÖLCSKTIII/10/1854. 23 TMÖL Dőry M. i. 5. dob. Hainer Ignáctól, 1939. okt. 31. 24 TMÖL Dőry cs. i. 1. dob. 25 TMÖLCSKTIII/10/1854. 26 TMÖL TKPT 111/62/1861. 27 TMÖL CSKT III/l07/1855. 280
