Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Zalai Gaál István: A györei neolitikus antropomorf edény
Az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a svodíni típusú antropomorf edények sértetlen állapotban kerültek a sírokba: ellentétben az önálló plasztikákkal, ezeket nem törték össze szándékosan. V. Podborsky szerint még bizonyos védelem alatt is állhattak, és mellékletként a sírba helyezték őket. 175 7. ÖSSZEFOGLALÁS 1. M. Licka és M. Bares a bustehradi edényrekonstrukció kapcsán tárgyalták az antropomorf edények kérdéseit, és O. Höckmann nyomán 176 három fő csoportjukat - 1. ember alakú, 2. antropomorf jellegekkel ellátott és 3. antropomorf díszítésű edényeket különítették el. 177 A svodíni típusú példányok az antropomorf jellegekkel bíró edények csoportját képviselik: olyan kerámiákról van szó, melyeken mind egy „szokványos" edény, mind pedig egy emberi test egyes részei megtalálhatók. 2. A svodíni típusú ember alakú edényeknek, az egészben megmaradt györei példányon kívül több töredéke is előkerült a Délkelet-Dunántúl területén. Ez arra utal, hogy ezt a kanonizált formájú kerámiát a lengyeli kultúra egész keleti elterjedésén ismerték és használták a kultikus tevékenység, esetünkben a temetési ceremónia során. A Győrében talált leletek alapján feltételezhető, hogy itt is, akárcsak Svodínban, több sírba is mellékelhettek antropomorf edényeket, vagy akár több példányuk is előfordulhatott egy-egy sírban. 3. A Délkelet-Dunántúl földrajzilag zárt területén is megtalálhatók mind a laposan végződő ívelt kartípus (Györe 2.2, 2.2, Lengyel-Tók 2.7, Szálka 2.12), mind pedig az edényszerűen megformált kéztípus (Györe 2.3, 2.4, 2.5, Mucsfa 2.8, Szálka 2.11) leletei, hasonlóan Aszódhoz és Svodínhoz. A tárgyalt Tolna megyei leletek között megvannak a plasztikusan, naturalisztikusabban kialakított kézábrázolások is» (Györe 2.6, Mucsfa 2.9), melyek párhuzamai a lengyeli kultúra délnyugat-szlovákiai (Nitriansky Hrádok) és morvaországi (Tësetice-Kyjovice, Jaromefice) elterjedési területén is ismertek. Az adoráns kéztartású, álló helyzetű női alakot ábrázoló edények mellett a svodíni 2/71. sírból előkerült ülő edényformát is használhatták a Délkelet-Dunántúlon, amire az említett lábtöredékek utalnak. 4. A svodíni típusú antropomorf edények előfordulására eddig csak a lengyeli kultúra népe által lakott területről ismerünk példákat. Többségük a kultúra keleti elterjedési területének sírlelete. A kevés nyugati párhuzam esetében nem ismertek a leletkörülmények, kivéve a bustehradi kerámiát, melyet kultikus gödörben helyezhettek el. A lengyeli kultúra nyugati elterjedési területéről nem ismerünk nagyobb, összefüggő temetőket, itt csupán szórványos antropológiai maradványok és „különleges" leletek utalnak a temetkezési módra. 5. A svodíni típusú ember alakú edények jellegükben lényegesen eltérnek a lengyeli kultúra, de más kultúrák, így a Körös, a vonaldíszes, a Vinca és a tiszai kultúra antropomorf vonásokkal felruházott edényeitől, noha funkciójuk ugyanaz vagy hasonló lehetett. Az arcos edények jellegeinek hasonlósága egymástól nagy távolságra lévő lelőhelyek esetében is arra utal, hogy tartalmilag ugyanaz lehetett a jelentésük: 178 ugyanez lehet érvényes a svodíni típusú ember alakú edényekre is. 6. Az antropomorf edények jellegei erős változáson mentek át a neolitikum és korai rézkor fejlődése során mind Délkelet-Európában, mind pedig Közép-Európában. Ezeken a kerámiákon a női jelleget hangsúlyozzák, ami a termékenységi kultuszokkal állhat összefüggésben: ugyanerre utalnak a nagyobb PODBORSKY 1989, 183. HÖCKMANN 1965; 1966; 1972. LICKA-BARES 1979, 137. KALICZ-MAKKAY 1973, 15. LÁSZLÓ 1972,211-235. PAVLÙ 1966; KOREK 1973; TROGMAYER 1973; KALICZ-MAKKAY 1973; CSALOG 1959; 1973. 21
