Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Zalai Gaál István: A györei neolitikus antropomorf edény

Spondylus-kagylóból álló öv tartozott a sírleletekhez; 159

a 38. leánycsecsemő sírjában réz karkötőt és malachitgyöngyöket találtunk;

I60

a 47. leánygyermeknél három rézgyűrű,

161 malachit- réz- és Spondylusgyöngyökből álló nyaklánc és Spondylus-karkötő fordult elő;

162 a 60. sírba is kisleányt temettek két « " 1 163 rézgyűrűvel. Egyes leánygyermekek különleges helyzete tehát a lengyeli kultúra egész keleti elterjedési területén kimutatható a régészeti adatok alapján, és ugyanerre következtethetünk a biokémiai, szerogenetikai vizsgálatok eredményeiből a Mórágy-tűzkődombi temető esetében is.

164 6.2. A rendeltetés kérdései A lengyeli antropomorf edények esetében is érvényesnek fogadható el C. Colpe megállapítása, mely szerint két fő kritérium alapján, vagyis ismétlődő előfordulásuk és különleges jellegeik után határozható meg bizonyos leletfajták kultikus volta.

165 A svodíni típusú antropomorf edények ismételt előfordulása sírokra jellemző, vagyis a temetkezési rítusban játszottak szerepet. Fő szerkezeti jellemzőik a szinte egymással teljesen megegyező testformák mellett az adoráns tartású felemelt karok, melyeken plasztikusan ábrázolták a kezet, ujjakat, vagy pedig „edényszerűen" bemélyednek felül, vagy pedig a kéz belső felületén. A svodíni 2/71. sír ülő helyzetű edénye esetében a térd feletti üreges képződményeknek hasonló jelentősége és szerepe lehetett, mint a karokon található bemélyedéseknek. Ezzel összefüggésben jelentősége lehet a DVK kéthelyi idoljának, melynek szemét gabonamag benyomásával alakították ki Füzes Miklós megfigyelései szerint,

166 akárcsak a Starcevo kultúra lánycsóki oltárának fejrészén.

167 Ezt a jelenséget azzal magyarázza Kalicz Nándor, hogy a szemek ilyen megformálása női ábrázolásokon meghatározott célt, a női figura és a növénytermesztés összevonását szolgálta.

168 Az adoráló kéztartás eredetét többen is tárgyalták az eddigiekben, mind a festett,

169 bekarcolt

170 és relief emberábrázolások

171 mind pedig az idolok

172 esetében. A tárgyalt kerámiáknak másik közös jellemzője, hogy nőket ábrázolnak, amire a mellek bütykökkel történő megformálása utal. A felemelt karú példányok esetében a nyakrészi kiöblösödés ugyancsak közös jellemző, mellyel kapcsolatban M. Licka és M. Bares úgy vélik, hogy az emberi fej megformálására tett kísérlet eredményeiről lehet szó, s nem arra szolgáltak, hogy a folyadékot könnyebben betölthessék az edényekbe; az edények formája arra utal különben, hogy folyadék tárolására készültek.

173 Egyetérthetünk Kalicz Nándorral abban is, hogy az antropomorf edényekben, akárcsak az idolok ölében tartott edényekben, valamilyen áldozatot (ételt, italt) helyezhettek el.

174 Ugyanez mondható el a neolitikus temetkezésekhez mellékelt edények többségéről is, azonban a lengyeli kultúra sírjaiból előkerült antropomorf kerámiák jellegükben is eltérnek a „szokványos" típusoktól, nem beszélve az esetek többségében megfigyelhető egyéb különleges leletkörülményekről- és összefüggésekről. 159 ZALAI-GAÁL 1993, 1. kép, 4. kép l.a-b. 160 ZALAI-GAÁL 1996b, 6, Abb. 3.1. 161 ZALAI-GAÁL 1996b, 5, Abb. 2.6-8. 162 ZALAI-GAÁL 1996b, Abb. 4.1. 163 ZALAI-GAÁL 1996b, Abb. 2.2. 164 ZALAI-GAÁL 1988, 68. 165 COLPE 1970. 166 FÜZES 1989; KALICZ 1998, 21. 167 KALICZ 1977, Abb. 1.3.a-c; 1998, 21. 168 U.o. 169 KALICZ 1985, 73; 1988, 395; GIMBUTAS 1974 a-b??, Fig. 181. 170 KOVÁCH 1894, 194; KALICZ 1970a, 85, Abb. 28-29; TOMPA 1929, Taf. 18.5; ZALAI-GAÁL AAH (megj. alatt).; BÖHM 1941, 54, Abb. 16; MARESOVÁ 1971, 78; PODBORSKY 1970, Abb. 12.23; 1989, 182. 171 WILLVONSEDER 1941, 1, Abb. 1-2; PITTIONI 1954, 136, Abb. 81; MAKKAY 1971 a szakirodalommal; PAVÚK 1981, Abb. 31; SISKA 1989, Tab. 4. 172 PODBORSKY 1983; 1985, 99, Tab. 4, Tab. 6, Obr. 107.a-b: az MBK Ib-IIb2 időszakra datálja ezeket a leleteket. 173 LICKA-BARES 1979, 138. 174 KALICZ 1988, 237. 20