Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

K. Németh András: A somolyi templomrom

Keltezési problémák Az épületnek eddigi ismereteink szerint egyetlen építési periódusa van, ezen túl csupán a megsérült K-i zárófal kijavításáról tudunk. A ma is álló, támpillérekkel megerősített templomtornyot a hivatalos műemlékjegyzék kora gótikusnak, a 14. század elején építettnek tartja,

63 pontosabb szűkítés nélkül 14. századi keltezés is előfordul.

64 Véleményem szerint az építés ennél később, a 15. század végéig terjedő időben, de akár a 16. század elején is történhetett, amennyiben ezt a gazdasági és a politikai-hadi helyzet megengedhette. Az építkezés feltételezett korának egy részéből rendelkezünk forrásokkal a falu történetéből; nem kizárt, hogy a templom építése az Újlakiakhoz vagy Ozorai Pipohoz köthető, aki egy névtelen, 15. századi firenzei életrajzírója szerint 180 kápolnát építtetett.

65 Igaz ugyan, hogy ez a krónikás egyéb adataiban megbízhatatlan, az viszont tény, hogy Pipo Ozorán ferences kolostort alapított, az itteni plébániatemplomot pedig gazdagon támogatta.

66 A lehetséges keltezések közül a 15. század második felét tartom legvalószínűbbnek; ne feledjük, hogy a falusi építészetben a század utolsó harmadában következett be a török kor előtti utolsó fellendülés a késő gótika jegyében, amelyet viszonylag sok fennmaradt emlék is bizonyít.

67 Az építés idejének megjelölése után a pusztulásról kellene szólni, ha rendelkeznénk pontos adatokkal. A feltárás kapcsán ismertetett szentélyzárófal-pusztulás ugyanúgy történhetett még a középkori használat idején, mint esetleg a törökök 1543-44. évi végleges megjelenése kapcsán. A középkori pusztulás mellett szól a kidőlt fal másodlagosan felhasznált téglákból történt visszafalazása, ami a 16. század második fele magyar lakosságának helyzetét ismerve inkább a török hódítás előtt következhetett be. Az épület romlásának fokozatait csak a 18. század elejétől követhetjük. Nem szakrális célra feltehetően a török korban is használták, főleg a 17. századi rác megtelepedés idején; erre utalhat a valószínűleg az egykori sekrestye helyén (sekrestyében?) feltárt, másodlagosan felhasznált téglákból kialakított padlószint. További feladatok A 4. szelvényben megfigyelt, nehezen magyarázható jelenségek további kutatásokat igényelnének, ezek hiányában csak nagy bizonytalanság mellett vállalkozhatunk a templom rekonstrukciójára. Kérdéses a sekrestyefal maradványaként értelmezett kiszedett alapozási árok folytatása, É-i kiterjedése és Ny-ra való befordulásának valószínűsíthető helye, tehát a feltételezett sekrestye mérete és a templomfallal való viszonya, esetleges periodizációs kérdései. Eldöntetlen maradt a hajó és a szentély kapcsolatának, a diadalív létének, a hajófalindítás és a feltárt szentélyfal eltérő vastagságának kérdése. Nem tudjuk továbbá, hogy csak a Ny-i oldalról, a toronyaljból nyílt-e bejárat az épületbe, vagy a D-i oldalon is létezett kapu. Egy későbbi, kiterjedtebb kutatás minden bizonnyal választ adhat az itt felvetett bizonytalanságokra és vitás kérdésekre.

68 Műemlékek 1990, 1116. GENTHON 1959, 280; megjegyzem, hogy Genthon tévesen írja, hogy „gót támpilléres tornya ép, két méter magasságban álF\ hiszen szinte valóban ép, de ez kb. 11-12 m magasságot jelent. Szintén a 14. századra keltezi: MÉSZÁROS 1964. VADAS 1987, 10. ENGEL 1987, 54, 75. MAROSI 1975, 42. E helyen szeretném megköszönni a fizetés nélkül, baráti segítségből is lelkesen dolgozó régészhallgatók: Batizi Zoltán, Botár István, Füredi Ágnes, Rácz Miklós, Rácz Tibor, Tóth Boglárka (ELTE) és más szakos egyetemisták: Hoppal Bulcsú Kál (PPKE) és Tenkei/Zsuzsanna (GATE) valamint Kovács Imre (Tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium) munkáját. Miklós Zsuzsának (MTA Rí) a/fégifotók kölcsönadásáért, Mende Balázs Gusztávnak (MTA RI) a 4. és a 7-12. sírok embertani anyagának feldolgozásáért, Koppány Tibornak (OMvH) a felsönyéki alaprajz közlésének engedélyezéséért, Rácz Miklósnak a rekonstrukciós rajz készítéséért, lektoromnak Tari Editnek (Kossuth Múzeum, Cegléd) pedig értékes megjegyzéseiért tartozom köszönettel. Köszönetet mondok az ásatást anyagilag támogató Koltai Tamásnak, a Tolna Megyei Közgyűlés elnökének, aki elnöki különkeretéböl támogatta munkánkat, Kaczián Jánosnak, a Tolna megyei Honismereti Szövetség vezetőjének, és Regöly község Önkormányzatnak az anyagi támogatásért, Deák Istvánnénak, a Tamási Honismereti Alapítvány vezetőjének a támogatások megszerzésében nyújtott segítségért, Vas Istvánnak, a Regölyi Mezőgazdasági Szövetkezet elnökének a lelőhely kitisztításában, megközelíthetővé tételében és visszatemetésében nyújtott segítségért; a Tamási Közös Víz- és Csatornamű Kft. is hozzájárult munkánk sikeréhez. Végezetül megköszönöm konzulensem, a munkát folyamatosan figyelemmel kísérő Odor János Gábor sokoldalú segítségét és az anyag feldolgozásra való átengedését valamint az ásatáshoz szállást és gépkocsit biztosító szüleim kitartó támogatását. 164