Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Bertók Gábor: Adalékok a Dél-Dunántúl római kori településtörténetéhez: Iovia lokalizációja
nem ismerjük" Az ezen a területen áthaladó római utakról felállított egyik feltételezése pedig következőképpen hangzik ugyanitt: „A Sopianae-Iovia távolság XXXII MP=47,28 km: a hely Felsőleperd közelébe esik. Véletlen, hogy ott egy régóta ismert, nagy római lelőhely fekszik? ...A munkahipotézis egyik lehetőségeként Iovia városát ezzel a lelőhellyel azonosítom. " 28 Mint látható, több alkalommal is felmerült a felsőleperdi lelőhely Ioviával való azonosításának lehetősége, azonban a témával foglalkozó kutatók többnyire vagy eleve elutasították, vagy a mellette szóló érveket nem találták eléggé hangsúlyosnak. A fenti kérdések egységes mederbe tereléséhez és a már vázolt ellentmondások feloldásához véleményem szerint az itt publikált légifelvételek elegendő bizonyítékot szolgáltatnak. Tisztázható tehát a két település jelentősége valamint egymáshoz való viszonya: A felsőleperdi városi jellegű település lehetett a középső (esetleg már a korai) császárkorban a Balatontól délre eső terület egyik jelentős (ha nem a legjelentősebb) központja. A légifelvételek alapján azonosítható a város védműveinek egy szakasza, melyen négyzetes alaprajzú, a fal síkjából kifelé és befelé is kiugró tornyok találhatók. Ezt a toronytípus legkorábbi példáit H. von Petrikovits a 3. század második felére teszi analógiák alapján 29 , tehát elképzelhető, hogy a város védművei ebből az időszakból, vagy későbbről származnak. A város eredeti nevét, pontos alapítási és pusztulási idejét valamint rangját nem állapíthatjuk meg a rendelkezésre álló adatok segítségével. A viszonylag szegényes felszíni leletanyag alapján talán a 2. században alapíthatták, s neve vagy eredetileg is Iovia volt, vagy a tetrarchia időszakában kapta ezt az elnevezést. Mindenesetre az ItAnt-ban, legkésőbb a 3. sz. végén már Iovia néven szerepel. Pótolható tehát az a hiány, ami eddig betöltetlen volt a Dél-Dunántúl principátus-kori településszerkezetében. Az 50 km-re lévő Sopianae-nál jóval közelebbi 30 város 2. sz. végi - 3. sz. eleji alapítása és/vagy fellendülése talán indokául szolgálhatna annak a már említett teljes típusváltásnak is, mely a szakályi kerámiaanyagban mutatkozik. 31 Felsőleperden felszíni leletanyagban későrómai kerámia eddig nem került elő, csupán néhány 4. sz-i érme. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a 4. században a város már elpusztult, lakatlan volt. Mivel az alsóhetényi erőd falaiban több száz (esetleg a feltáratlan részekkel együtt több ezer) másodlagosan felhasznált római kori megmunkált kő került és kerülhet még elő, nem túl merész a feltételezés, hogy azok a felsőleperdi lelőhelyről, az elhagyott város romjaiból kerültek oda. Ez megmagyarázná a már elhagyott város területén talált néhány későrómai érmét, melyek származhatnak pl. a kövek kibontóitól és elszállítóitól is. Mindenesetre kézenfekvő azt feltételezni, hogy az alsóhetényi erőd kövei Felsőleperdről származnak, már csak azért is, mert a legközelebb a Mecsekben, mintegy 40 km-re található nagyobb mennyiségben építőanyagnak alkalmas kő. Azt persze nem lehet a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítani, hogy a felsőleperdi település, a principatus-kori Iovia pusztulása és az alsóhetényi erőd felépülése közt mennyi idő telt el: elképzelhető az is, hogy a 260-as években vagy valamely későbbi barbár betörés következtében hagyták el. Mindenesetre könnyen lehetséges, hogy a helyi lakosság emlékezett még a város nevére és az a helyi illetve a központi adminisztráció irataiból sem törlődött. Megvolt tehát annak lehetősége, hogy a régi város köveiből épült alsóhetényi erőd, s mellette a talán részben a korábbi Iovia lakosságából (vagy azok leszármazottaiból) benépesült új, jelentős keresztény központként is működő település II. Constantius idején a Iovia nevet kapja. Mint láttuk e következtetések szinte minden eleme felmerült már korábban, jórészt Tóth Endre munkája nyomán. Csupán a leperdi település jellegének tisztázása és a következtetések sorba rakása hiányzott, melyre itt a légifelvételek szolgáltatta bizonyítékok segítségével kísérletet tettem. A település történetének további részletei nagyban hozzájárulhatnának a tágabb környék történetének megismeréséhez is. Továbblépést a város határainak megállapítása 32 és egyes részleteinek ásatással való kutatása jelenthetne. 28 TÓTH 1988, 56. 29 VON PETRIKOVITS 1971, 197-198. Hasonló védművei voltak pl. Moosbergnek, (GARBSCH 1966, Beilage 2. Őt idézi V. PETRIKOVITS, 1971, 190.), melynek megerősítése Probus idejére tehető, és Dura-Europosnak. Ez utóbbi esetében még a kapuszerkezet is mutat hasonlóságot, ld. KENNEDY-RILEY 1990, 113. 30 A távolság légvonalban 20 km. 31 GABLER 1990, 185. 32 Erre leginkább az ismételt légi felderítés illetve további terepi kutatás lenne a legalkalmasabb. 109
