Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kápolnás Mária: Képek és technikák. Fotográfiák a XIX. századból

meglehetősen körülményessé tette.

10 A nedves lemez az 1880-as évekig megtartotta népszerűségét a finomrajzolatú, olcsón előállítható fényképek miatt. Gyűjteményünkben számos albuminkép található. Közlésre a legkorábbi, 1850-60-as évekbeli felvételeket válogattuk. (10. 11. 12. 15. 17. 18. 19. 24.sz. fotó.), illetve neves fotográfusok néhány képét. Veress Ferenctől 1864-ből egy vizitkártyát őrzünk. (20.sz. fotó.) Valószínűleg ő készítette a 21. számú fotót is az 1850-es években. Bemutatunk Bécs, Párizs, Pest, Buda és más városok elegáns műtermeiben készített vizitkártyákat, melyeket dr. Székely, Disderi (22. 23.sz. fotó.) Kozmata Ferenc, Beszédes Sándor, Zureich Károly, Strelisky Lipót jegyez. (25. 26. 27. 29. 30. 31. 32. 33.SZ. fotó.) A fényképezés népszerűségének növekedésével nemcsak az elegáns városi műtermek szaporodtak, hanem vándorfényképészek járták az országot egy-egy helyiséget kibérelve, ahol a szokásos technikával vagy úgynevezett gyorsfényképészeti eljárásokkal készítettek portrékat, csoportképeket, életképeket. A ferrotípia technikáját az 1850-es évektől használták. Feketére lakkozott bádoglemezre kollódiumos, később zselatinos réteget vittek fel. A felvételt még a gépben kidolgozták, az egyetlen, nem másolható pozitív képet a megrendelő azonnal megkapta.

11 Vásárokon, búcsúkban, a Városligetben nagy népszerűségnek örvendett. A festett háttér a műtermi felvételekhez hasonlóan sokszor romantikus tájképet, müteremrészletet ábrázolt. Gyakran még a háttér széle is látszik, amit paszpartuval, kerettel takartak el. A Városligetben Horváth Zsigmond, Matyéka Károly, Helfgott Sámuel foglalkozott ferrotípiával. (13. 14. 34-43.sz. fotók.) Az első papír gyorsfénykép Bienenfeld Zsigmond műterméből származik. (44.sz. fotó.) A panotípia szintén gyorsfényképező eljárás. A fotó alapjául viaszosvásznat használtak fém helyett, melyre a kollódiumos, nedves eljárással üvegnegatívra készült képet savas vízben átúsztatták a viaszosvászonra, amelynek fekete színén a negatív pozitívnak látszott. Főleg falusi vándorfényképészek készítették, viszonylag kevés maradt fenn belőlük.

12 Gyűjteményünkben három panotípiát őrzünk. A fiatal egyenruhás férfi ülőképét (7.sz. fotó.) elegáns paszpartuba helyezték. A kislány portré és a széken álló kisfiú fényképe ismeretlen helyről került hozzánk. (8. 9.sz. fotó.) 1865-ben G. W. Simpson klórezüst-kollódium emulzióval készített napfénypapírt, melyet ceolloidinnek neveztek el. Gyárilag először 1867-68-ban Münchenben állították elő. Az albumint váltotta fel, jellegzetes színével a vizitkártyák, kabinetképek kedvelt alapanyaga volt az 1920-as évekig.

13 (16. 28. 56. 57. 58.sz.fotó.) Az alboidin a celloidinhez hasonló eljárás, főleg vidéki fényképészek alkalmazták. Viszonylag ritkán előforduló technika. (60-61.sz. fotó.) A térlátás fotografikus megoldása a sztereofotográfía - egykori magyarosítással a „tömörlátmány" -, melynek divatja az 1850-es években kezdődött el. A fényképezőgépet két lencsével látták el, melyek szemtávolságra voltak egymástól, s ha a kapott képeket is ilyen készüléken át nézzük, akkor térbeli hatást érzünk.

14 A sztereoképek divatját a vizitkártyáké váltotta fel, de az 1880-as évektől az első világháborúig ismét tömegével készültek papírra, üvegdiára egyaránt. Az általunk közölt három sztereofotográfía albuminkép, az 1880-as évekből származik. (45. 46. 47.sz. fotó.) A chromotípia nem fényképkészítési, hanem színezési eljárás, legnevesebb művelője Koller Károly. A chromotípia három rétegből áll: a leghátulra tett portréfotót olajfestékkel átfestették, eléje chromoviasszal áttetszővé tett és lazúrosán kifestett fotót helyeztek, melyeket üveglappal védtek. A három réteg festmény illúzióját keltette és némi térbeli hatást idézett elő.

15 A kékruhás fiatal lányról készült chromotípiának (48.sz. fotó.) csak az első, áttetsző rétege maradt meg. Őrzünk egy (nem közölt) chromotípia hátsó fotót is, mely csak akkor restaurálható, ha egy fényképet találunk Stockinger Rudolfról, akit a kép ábrázol. A Koller Károly által készített és szignált gyönyörű, világos ruhás nőt ábrázoló kép (49.sz. fotó.) szépségével, méretével kiemelkedik a Magyarországon ismert chromotípiák közül, egyik legértékesebb fényképünkként tartjuk nyilván. A színezési eljárás egyszerűbb formája, mikor a zselatin ezüst fényképet olajfestékkel átfestik, ezzel festményszerüvé varázsolják. Ez úgy a nemesi családoknál (62.sz. fotó.), mint a gazdagparaszti családoknál (63.sz. fotó.) kedvelt technika volt. 10 KINCSES, 1993. 87. p.; GYULAI, 1962. 7. p. 11 KINCSES, 1993. 87. p.; Amatör fényképezők... 120. p. 12 KINCSES, 1993.87. p. 13 GYULAI, 1962. 7. p.; KINCSES, 1993. 86. p. 14 HORVÁTH, 1965. 88-91. p.; Amatőr fényképezők... 139-140. p. ''KINCSES, 1993.86. p. 455