Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben
A leánykérés történhetett versben, rigmusban, szóban vagy esetleg nótában is. Nénémasszony, bátyámuram megkérem én szépen, Azt a csinos barna lányát, ha odaadná néköm. Ne nézze, hogy szegény vagyok, mind afféle árva, Kegyelmed sem gyütt hat ökörrel erre a világra. Hogyha pedig azt a kislányt énnéköm nem adják, Úgy elmögyök a faluból, hírömet sem hallják. Akkor pedig az a kislány hervadásnak indul, Engöm pedig majd kifognak a szélös Dunából. 73 A leány kérésre rögtöni választ nem vártak, jól tudták, hogy néhány napi megfontolást parancsol az illendőség, még akkor is, ha a kérő kedves, vagy ha a fiatalok már túl voltak a formaságokon. A válaszadásra kitűzött határidő már sejtette a választ. A rövid határidő kedvezőtlen volt, a hosszabb kedvező választ reméltetett. Elkendőzés, kézfogó vagy jegyváltás (eljegyzés) A házasságkötés előfeltételének tartott cselekmény ez, amely kifejezte a két fél házassági szándékát, jogi következménye azonban még nem volt. Az eljegyzés mindig előre meghatározott - többnyire esti - időpontban, minden esetben a leány házánál történt. „Azelőtt a lányok mentek az utcán dalolva hívogatni a legényeket, a lányokat, össze a kézfogóra" - tudtuk meg egy alsónyéki adatközlőtől. A jelenlévők száma változó lehetett: a leányon, legényen, szüleiken és a leendő násznagyokon kívül leginkább közeli rokonaik vettek részt. Az eljegyzésre a lányos háznál előre sütöttek, főztek, néha valóságos kis lakodalom kerekedett belőle. 74 „Vágtak vagy birkát, vagy tyúkokat vittek össze, húst és aztán megfőzték, jó vacsorát, - mer vacsorát csináltak eljegyzéskor. Csak vacsora vót akkor. Aztán jöttek a zenészek. Cigányok voltak... itt vót egy vályogvető család... Pikai János és csalággya, ezekbül állt a banda ki. Itt csak nyáron laktak, vályogot vetettek. És muzsikáltak vasárnaponkint a vendéglőbe... télen Pilisen lakott... Ebbül a családbul kikerült a prímás, a cimbalmos, a kontrás, a bőgős, minden kikerült belülük. A zeneszerszámjok, az megvót nekik, és jöttek vasárnap muzsikálni a vendéglőbe télen is, és akkor akinek kellett a zenész, az odament hozzá a kocsmába és mondta neki, hogy: János, mikor tuttok elgyünni, vagy pedig: Gyertek el, ezen meg ezen a napon lesz a jányom kézfogója, gyertek el muzsikálni. Akkor elgyüttek muzsikálni, ha tél vót is. A kézfogóra a meghívottak összejöttek, és ha nyáron vót, akkor a szobában tartották. A menete: először is fogadni szokták az érkezőket. A házigazda fogatta ükét: Na, gyertek be! Meg hát gyerekek is gyüttek, a Jancsi, Pista, Jóska. Bementek az Erzsikkel, Sárákkal, Évákkal, leültek az asztalokhoz és akkor a násznagy, a körösztapa bejelentette, hogy itt kézfogó lesz máma. Akkor az örömapa, örömanya hát a gyerekeknek jót kívántunk és akkor a gyűrűt fölhúzták az ujjúkra nekik és akkor má jegyesek voltak. Akkor jött a vacsora, vacsora után persze táncmulatság." 75 A leány hímzett kendőket, a legény gyűrűt és un. csókpénzt adott át, s meg is csókolták egymást, „...jegykeszkenyő, úgy hívták. Hát vót kékmintás, fejérmintás, pirosmintás. Akkora vót mint egy fejkendő. Szabályos fejkendő vót. Ezt a vőlegény megőrizte mindaddig, amíg a lakodalomnak vége lett, összekeltek. Akkor hát ha szüksége vót a fiatalasszonnak, akkor fölkötötte a fejire." 76 A jómódúak olajzöld vagy lila cifra virágos selyemkendőt, a szegényebbek „kázsmér" vagy szövet kendőt ajándékoztak leendő férjüknek. Ahogy a népdal mondja: Édösanyám nádfödeles háza, Benne van a tulipános ládája. Ládájába kihímzött selyöm jegykendőm, Annak adom, akit én szeretök. 77 BOGÁR 1966, 19. WINKLER 1975. „Csat Istvány jelenti: 14a Febr. 5. tyúkját ellopták, és Gyanúja nem másra mint Csötöni Kortsmárosra volna, azon okból, hogy mivel Leányának 15 Február Kész fogója lévén, és azon vendégségben több tyúkok valának süve és föve feltéve, ámbár magának egy tsibe fija sem volt. Annál fogva kérdőre vonattatott ki ugyan sok vallatásaink után Csötöni Kortsmárosné ki válván, hogy eö maga nem lopót, hanem azon tyúkokat Sz. Rátz János szolgája Magyar István és Dani Péter szolgája Karátsony András úgy tulajdon maga fija Szél Mihály szolgája Csötönyi Dániel hozták és lopták legyen nékie. A szolgák sem tagadtak, hanem azt tévén hozzá, hogy Csötöninének ingerlése és késztetéséből lopták Sallai Andrásnak el két tyúkját, maga pedig Fija Csötöni Dániel Csat Istványét 5töt mely az nevezet kézfogó alkalmakor kelt légyen el." - Decs tanácsülési jegyzőkönyvek 1830. február 19. - Wosinsky Mór Megyei MúzeumEthnographiai Adattára WINKLER 1975. Uo. OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 162. 382
