Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Várady Zoltán: Recenzió Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt (1314–1525) című könyvéről

1 barbácsi jobbágy pedig János szekszárdi apát szentmiklósi birtokára távozott engedély nélkül. Mindkét apátot felszólította a vármegye a szökevények visszaadására 1524-ben. Előfordult ellenkező előjelű támadás is: Vetési Albert veszprémi püspök Csat nevű faluját Dombai Pál tolnai ispán szakcsi jobbágyai rohanták meg 1463-ban, Buzlay Mózes szili jobbágya pedig a margitszigeti apácák kozsoki birtokára tört, s megölt egy jobbágyasszonyt is 1508-ban. Külön lehet kezelni a fentiektől a fehérvári keresztes konvent és a johanniták vránai perjele valamint a fehérvári káptalan egymás közötti és más birtokosokkal szembeni peres ügyét ezek nagy száma miatt. Megtudjuk, hogy a keresztes konventnek Fadd, Halászi, Ravaszd, Gyánt, Arcsa és Halapcs valamint Várasd és Gerenyás falvakban voltak a birtokai. A peres felek között szerepel Ozorai Pipo (1402), Tallóczi Matkó (1437), Zsigmond szekszárdi apát (1447), Mesztegnyői Szerecsen Péter és Garai László (1453). Érdekes jogi ügy egy vásár áttelepítése 1381-ben Faddon belül, amit a fehérvári káptalan követett el a fehérvári konvent rovására. Megtudjuk, hogy a vránai perjel birtokai elkülönültek a fehérvári keresztes konventétől, s a tulajdonviszonyokat maga Hunyadi János kormányzó vizsgáltatta ki 1447-ben. Érdeklődésre tarthat számot Fadd plébánosa Miklós tinnini püspök, fehérvári kanonok és a Mátyás nevű keresztes közötti támadási ügy, hiszen itt számos jobbágy és familiáris nevét olvashatjuk 1471-ből. Éppígy megtalálhatjuk a fehérvári keresztesek és a vránai perjel faddi jobbágyainak nevét 1516-ból, akik a Bika faluban fekvő Morgai-birtokot támadták meg. A fenti adatok természetesen csak töredékét jelentik annak a forráskincsnek, amelyet a Szakály Ferenc által összeállított regesztakötet tartalmaz. A történészek és a történelem iránt érdeklődők munkáját a már említett személynévi-birtokosi és helynévmutató könnyíti meg, s tanulságos a felhasznált levéltári egységek, forráskiadványok és szakmunkák jegyzéke is. A kötet végén áttekinthetően megfogalmazott német és angol nyelvű összefoglaló található, előbbi Glósz József, utóbbi Szakály Orsolya igényes, szakszerű munkája. A kötet kivitelezése impozáns, a szekszárdi Schubert Grafikai Stúdió remekül megbirkózott a regesztáknál szokásos aprólékos munkát igénylő feladattal, bár néhol sajtóhibák maradtak a szövegben, a 67. regeszta befejezése lemaradt, az angol nyelvű összefoglalóban az aposztróf megoldása nem sikerült. A kötet 2. és 3. oldalán a kiadó Wosinsky Mór Múzeum nevét kétszer olvashatjuk rossz helyesírással. Természetesen ezek az apró technikai gondok nem csökkentik a kötet megjelentetőinek elévülhetetlen érdemeit. 531