Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Bölcske–Vörösgyar bronzkori tell település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása

Horváth Tünde - Kozák Miklós - Pető Anna Bölcske-Vörösgyír bronzkori teli-település kőanyagának komplex (petrográfíai, régészeti) feldolgozása Bevezetés A ma is ismert és elismert jelentőségű bronzkori lelőhelyet a XIX. században regisztrálta a régészettudomány. Első hiteles leírása Römer Flóris, a kor kiemelkedő régészének nevéhez fűződik.

1 Wosinsky Mór, Tolna megye jeles ismerője és régésze a telepet a XIX. század végén így látta: „A Bölcskéről Kömlődre vezető megyei út nyugati oldalán elvonuló hegyen, az un. Nagy és Kis-Lesvölgy között, egy prehistoricus védműnek nyoma még tisztán látható. E védművet félköríves, mély völgy választja el a magas fensík többi részétől s így patkó alakú. E félköríves völgy eredetileg emberi kéz-alkotta, mély sáncárok volt, melynek afensíkon terjedő részét az ív közepén annyi századon át az erre lejtő víz beiszapolta, de nyoma azért még kivehető, a patkó két oldalán, a hegy lejtőjén végig húzódó sánczárkot pedig tekintélyesen kitágította. Az egyenes vonalban terjedő, keleti, meredek hegyoldal az egykori Duna-mederre (jelenleg nádas lapály) nyúlik s kettős terrassozással védett. A védmű fensíkja kb. 8-10 kataszteri holdat tesz ki"? Az egykori leírás egy a Dunára néző, természetes erődítéseket is kihasználó, félköríves lezáródású települést mutat, melynek akkori területe 45600-57050 négyzetméter lehetett. A telepet félkörívben a nyílt dunai, és a fennsíki részek felől egy nagyon mély árok és kettős sáncrendszer védte. A leírás - tudománytörténeti jelentőségét leszámítva - ma már az egyetlen hitelesnek mondható adat, mely még a bronzkori teli-telep viszonylag sértetlen, bolygatatlan állapotára utalhat. Az emberi beavatkozás miatt, valamint a Duna eróziós munkájának következtében a telep nagy része (az erődítés egykori nyomai teljesen) leszakadt a Duna árterébe, és folyamatosan pusztul manapság is. A teli megmaradt részén modern utcasor áll gyümölcsös- és veteményeskertekkel, így a felső rétegek állandó bolygatásnak vannak kitéve. (l.kép 1-2., 5. Tábla: helyszínrajz az ásatási szelvények bejelölésével.) Ez év (1999) tavaszán az ott élők megpróbálták a Duna felőli eróziós szakaszt drótokkal és egyéb védmürendszerekkel stabilabbá tenni, a szakadást megállítani, melynek következtében az eróziós partszakasz teljes rétegsora újra erős bolygatás alá került. 1965-67 között Nováki Gyula, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum akkori munkatársa végzett Bölcskén feltárásokat.

3 Az ásatás fő célja az volt, hogy az ismert bronzkori rétegekből minél több botanikai és zoológiai leletet gyűjtsön a múzeum számára. Ezek a leletek a MMM-be, míg a régészeti leletek a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban kutathatók napjainkban. Az állatcsontokat Bökönyi Sándor, a csonteszközöket Vörös István határozta meg. A magleleteket Gyulai Ferenc és Berzsenyi Brigitta dolgozták fel.

4 A pattintott kőeszközöket elsőként T. Bíró Katalin vizsgálta.

5 A régészeti (főképp kerámia) leletanyagot Bóna István kapta meg az ásató kérésére 1989-ben, az ásatási dokumentációval együtt. Ezek felhasználásával, illetve átengedésével Poroszlai Ildikó bölcsészdoktori disszertációt készített.

6 Az ásatás szemlélete és a leletanyag sokoldalú megközelítése egyedülálló volt a 60-as évekbeli magyar archeológiában. A leletanyag több szempontú szeparálása azonban, (régészeti, botanikai, zoológiai, stb.), valamint állandó költöztetése egyik múzeumi raktárból a másikba, és egyéb emberi mulasztások következtében a mai napig nem jelent meg a telitelepülésről olyan publikáció, mely az előkerült leletek összességét tartalmazná és tárgyalná. Jelen publikáció az ásatás során előkerült kőeszközökkel (pattintott, csiszolt) foglalkozik, geológiai és régészeti szempontból vizsgálva azokat.

7 'RÓMER 1878,99.1. 2 WOSINSKY 1896, 236-237. 3 ARCH. ÉRT. 1967, 94., 217, 1968., 95., 126. 4 BERZSENYI 1997 5 Szeretnék köszönetet mondani T. Bíró Katalinnak, hogy jegyzeteit és a kőeszközöket átengedte a feldolgozáshoz. 6 POROSZLAI 1992/b 7 Szeretnénk köszönetet mondani a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatársainak - elsősorban dr. Gaál Attila igazgató úrnak és Vízi Márta főmuzeológusnak - akik az anyag feldolgozása során mindvégig előzékeny segítséget tanúsítottak, valamint dr. Poroszlai Ildikónak, aki a régészeti leletanyag részét képező kőeszközöket feldolgozásra átengedte. 61